Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Wicker Erika: Szarmata falu a Tompa-elkerülő úton. Visszaemlékezés egy régi ásatásra
Szarmata falu a Tompa-elkerülő úton 17 partvidékén elvonulva az Al-Dunához, majd annak mentén a magyar alföldre. Itt azonban a Kárpát-medencét kettévágó Duna és az attól nyugatra kialakult, fejlettebb államalakulatok útját állták a vándorlásnak. Tehát lényegében a szarmatáknak ugyanaz lett a sorsuk, mint korábban a szkítáknak, később a hunoknak, avaroknak és a kunoknak is. (A tatárok és a törökök nagy hódító birodalma is nyugat felé lényegében a Dunánál zárult. Ennek okai azonban - mivel nem nyugatra vándorló, nagyállattartó népekről van szó, hanem hódítók terjeszkedéséről, - nem az állattartás számára nélkülözhetetlen, síkvidéki területek elfoglalásával függenek össze, hanem azzal, hogy e birodalmak központi része immár túlságosan távol volt.) A szarmaták nagy vándorlása számára tehát a Duna jelentette a végpontot. Ez a tény a szarmata társadalom alapvető átalakulását hozta magával. Ha meg akartak maradni - és ugyan hova is mehettek volna? kénytelenek voltak ősi, mindig új területeket követelő nagyállattartó életmódjukat feladni, előbb nyilván időlegesen, majd állandóan falvakban élni, azaz a nomadizáló, vándorló életforma helyett a letelepedést választani. E váltás bizonnyal nem ment egyik napról a másikra. Mivel azonban e folyamatról sem írásos, sem átfogó régészeti forrásokkal nem rendelkezünk, pontos leírására ma még nem vállalkozhatom. Azt azonban a régészeti kutatómunkák eredményeképp tudjuk, hogy a szarmata települések sűrűn egymás mellett helyezkedtek el, és gyakorlatilag teljesen kitöltötték a Duna-Tisza közét és a Tiszántúlt. Félig földbe mélyített, egy helyiségből álló házaik tapasztott falúak, nyeregvagy sátortetősek voltak. Lovat, szarvasmarhát, juhot, sertést és baromfit tartottak, és földműveléssel is foglalkoztak. Viszonylag békés életüknek a Római Birodalom megdöntésére induló germán törzsek többszöri átvonulása vetett véget. A háborús időszakban jelentős szarmata tömegek vándoroltak ki a mai Franciaország és Olaszország területére, egy részük Észak-Afrikáig jutott el. Egyes csoportjaik azonban még az V. század második felében is a Dél-Alföldön éltek. Azt azonban, hogy mi lett velük a későbbi hódítók, a hunok majd az avarok alatt, pontosan ma sem tudjuk. A szarmata telepekről általában Korábban, amikor a régészek csak viszonylag kis ásatásokat vezethettek, alig tudtunk valamit az egykori falvak szerkezetéről. Az elmúlt 10 évben azonban - köszönhetően többek között a nagy autópályás ásatásoknak, - nemcsak alig néhány 10, ritkábban 100 m2, hanem több 10.000 m2 nagyságú telepeket tártunk fel, s így az egykori települések szerkezetéről is egyre több információnk van. Éppen egy évvel a tompái szarmata falurész feltárása után volt alkalmam az M5 Kiskunfélegyháza—Északi csomópontnál egy szintén szarmata települést vizsgálni. Mivel az építkezés nagy kiterjedésű területet érintett, 1994 és 1997 között az egykori szarmata telep 60.000 m2-ét tárhattuk fel. Úgy gondolom, hogy e települések szerkezete - a földrajzi viszonyokat is figyelembe véve - többé-kevésbé hasonló volt egymáshoz, ezért a tompái és a félegyházi szarmata falvak felépítése nagyjából megegyezhetett egymással. A mai Kiskunfélegyházától kb. 5 km-re nyugatra több domb tagolta a felszínt. Az éppen a mai M5 nyomvonalon húzódó egyik kiemelkedés volt az első betelepülők otthona. Az idők során a népesség a kétoldalt húzódó dombokon építette fel új házait, melyek mellé vermes- és szemetesgödröket ástak. Az első letelepedők falurészét innentől csak az állattartás céljaira használták. Ezen a részen építették fel a közösen tartott állatok számára a nagy karámokat-istálló- kat, a téli takarmány tárolására szolgáló fészereket-csűröket, és itt volt az állatokat vigyázó pásztorok lakhelye is. A kertek, szántók valahol a lakott területen kívül lehettek, de ezek régészeti nyomai nem maradtak meg. Mai értelemben vett temploma nem volt ezeknek a falvaknak. Biztosan rendelkeztek bizonyos épületekkel, melyek vallásukkal voltak összefüggésben, dacá-