Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Wicker Erika: Szarmata falu a Tompa-elkerülő úton. Visszaemlékezés egy régi ásatásra
18 Wicker Erika ra azonban a feltárt 60.000 m2-nek, ennek nyomait nem találtuk meg. Feltártuk viszont a falu temetőjét a két lakott dombhát között, s a sírcsoportokból arra lehet következtetni, hogy a településen egy időben legalább 8-10 család lakhatott, természetesen több generáción át. A falu lakott részét észak felől valamiféle igen erős sáncfal védte: ennek nyomai nagy cölöplyukakban maradtak ránk. A mai Tompa déli részén egykor volt szarmata település nem sokban különbözhetett ettől, de hogy pontosan milyen volt, sosem fogjuk megtudni. Ugyanis nem áshattuk ki a teljes szarmata falu területét, csupán annak azt a kis töredékét, mely az elkerülő út 3,400-3,510 km-szel- vényébe esett, mivel maga az útépítés csak ezt a mintegy 2.000 m2-nyi szakaszt veszélyeztette. A feltárás 1993. július 19-től augusztus 16-ig, összesen 23 napon keresztül tartott. Eredményeit az alábbiakban foglalom össze. Szarmata falu Tompa-elkerülő útnál Ha valaki kilátogat egy ásatásra, azt látja, hogy a humuszréteg alattig legyalult területen különböző nagyságú, kör, téglalap vagy négyzet alakú mélyedésekben, hosszú árkokban folyik a munka. S ha rákérdeznek, a régész elmondja, hogy a kör alakú mélyedések általában gödrök, a téglalap alakúak sírok, a négyzetesek házak voltak, az árkok pedig kerítő funkciót láttak el, esetleg karámok alapárkai voltak. A látogató pedig minden alkalommal megkérdezi, honnan tudtuk, hogy pont ott vannak azok a gödrök, sírok, házak és árkok. Az ok egyszerű: a talaj elszíneződése pontosan elárulja. A talaj ugyanis a minket érintő mélységig alapvetően kétrétegű. Felső szintje egy kb. 30-40 cm-es, barna-fekete színű humusz, mely alatt sárgás homok- vagy agyagréteg van. Ha bármikor bárki olyan mélyen ásott a földbe, hogy elérte a sárga földet, ennek nyoma gyakorlatilag mindörökre megmarad. A beásás visszatemetődésekor ugyanis kevert föld kerül a gödörbe, s ennek barnásfekete színe évszázadokig, évezredekig el fog válni a környezet érintetlen, sárgás talajától, jól kirajzolva az egykori gödör, ház, sir vagy árok pontos formáját. A terület előkészítése Ahhoz, hogy ezeket a számunkra oly fontos elszíneződéseket jól láthassuk, először el kell távolítani a humuszt, a szántással folyamatosan bolygatott réteget, melyben a régész számára nemigen van használható információ. E célra Tompán is gépeket - markolót, glédert - használtunk. A humusztalanítás során a régésznek nagyon kell figyelnie, hogy a gépek ne érjék el azt a réteget, ahol az egykori beásások érintetlen szintje kezdődik, azaz a sárga föld jelentkezését. Ettől kezdve ugyanis csak nagyon óvatosan szabad tovább haladni. A gépi humusztalanítás után még nem látszik a sárga föld, s a terület is eléggé egyenetlen. Ezért a következő feladat a terület kézi, azaz lapátokkal történő, finom megtisztítása, nyesése, a sárga földje-
