Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Szentesi Zöld László: Rózsa Sándor első bűnügye
124 Szentesi Zöldi László egyik lovas így szólt: régen láttalak, Mihály bácsi! Erre Gárgyán Mihály így válaszolt: én pedig nem ismerem kendet. Magukhoz vették az abrakos tarisznyát, de mielőtt távoztak, azt mondták: most bemegyünk a városba, de holnap este eljövünk, s akkor kiderül, hogy kik vagyunk. A két Gárgyán másnap este újra találkozott a betyárokkal, ekkor már a gazda, Rozgonyi István is kiment a tanyára. Este 8-9 óra körül a kutyák ismét ugattak, a tanú kiszaladt, a ház előtt az előző napi három lovas állt. Leszálltak a lovukról, botjaikat a kezükben tartották. Annak, akinek sárga, kevésbé hóka, hátuljára kesely lova volt, a kezében pisztoly volt. Rozgonyi István és öreg Gárgyán Mihály is előjött, de őket visszaküldték a házba. Az iljú Gárgyánnak a szénás kertbe kellett mennie, hogy a lovaknak szénát adjon. Ketten kétoldalról megfogták a subáját, és azt kérdezték, hogy hol lakik az az ember, aki a nyáron a Kurka tanyáján lakott. Ő erre azt válaszolta, nem tudja, mert nem ismeri. Erre azt bizonygatták, hogy ismernie kell, hisz egy pusztában laknak. Ezután egy nagy szikhez értek, ahol felültek a lovaikra és elmentek. Tanúvallomásában az ifjú Gárgyán megemlítette még, hogy mikor a szénáskert felé indultak, az egyik lovas megkérdezte, ki van még a házban? O erre azt válaszolta, hogy egy hadnagy. A lovasok azt mondták, hogy ez nem igaz, mert a hadnagyok elmentek Szegedre a Latabár juhait keresni, és az ő tanyáján tartózkodnak. Az öreg Gárgyán Mihály vasvillával a kezében aztán elszaladt oda, de nem találta ott a hadnagyokat.5 Négy nappal később a halasiak már tudták, kit keressenek. Szeged város magisztrátusához címzett levelükben kifejtették, hogy 1836 februárjában több erőszakos lopás történt a halasi alsó pusztákon, amelyeket három lovas követett el. Ezek közül az egyik Rúzsa Sándor6 nevű szegedi pásztor, aki a múlt nyáron Kajla János szegedi számadónál szolgált. A három lovast többen látták, beszéltek velük, de a nevüket nem tudták. Tudván, hogy a szegediek is el akarják fogni a rablókat, a halasi tanács arra kéri a magisztrátust, hogy a levelet átadó pusztagazdának Rúzsa Sándort adják át, ő majd Halasra hozza, ahol szembesítik azokkal, akik látták őt. A szembesítés után pedig majd visszaküldik Szegedre.7 A következő irat a március 9-én Kiskunhalason felvett tanúvallomásokat rögzíti. Ekkorra Rózsa Sándor már hivatalosan is vádlottá lépett elő. Gyenizse János, 20 éves, nős, református, halasi lakos, Gyenizse Péter fia azt vallotta, hogy névről nem ismeri ugyan a vádlottat, de felismeri benne azt, aki az előző nyáron az egyik akolban a balotai ménesből kifogott egy lovat. Elmondta továbbá, hogy a múlt hónap elején egy keddi este Rúzsa Sándor harmadmagával a tanyájukra ment, ahol ettek, ittak, tarisznyájukban abrakot is látott, amiről azt mondták, hogy Gárgyán Mihálytól hozták. Gyenizse nem tudta, ki a másik két lovas, de az egyik ló sárga, kevésbé hóka és kesely ló volt. A második tanú, Gyenizse Péter 17 éves, nőtlen, református férfi mindenben megerősítette testvére vallomását, és elmondta, hogy a vádlottat apja Sándornak szólította. A harmadik tanú, Gyenizse Péter, 45 éves, nős, református, halasi birtokos részletekkel is szolgált. Ismerte a tanút, Sándornak hívják, az előző évben Kajla János bojtára volt. Ő is elmondta, hogy a múlt hónap elején egy kedd este a vádlott harmadmagával a tanyájára ment, ahol kenyeret és szalonnát ettek, lovaikat tarisznyájukban lévő saját abrakjukkal megetették. Megkérdezte Rúzsa Sándortól, hogy hova és miért megy Szegedre, mire azt válaszolta, hogy Rúzsa Jánossal lesz feles ökörcsordás.8 Ezen a napon - március 9-én — Rózsa Sándort is kihallgatták és szembesítették a tanúkkal Kiskunhalason. Bár a bűneset elkövetésekor már a 22. évét is betöltötte, a kihallgatáskor 20 évesnek mondta magát. Az irat alapján Rúzsa Sándor nőtlen, római katolikus, szegedi születésű, az előző nyáron Kajla János csikós bojtára volt. Azt állította, hogy a halasi határban a kérdéses időpontban nem járt senkivel, Gyenizse Péter tanyáján a nyáron volt, amikor a ménesük közül egy ló a balotai ménes közé keveredett, és Gyenizse Péter tanyáján fogták ki. Ezután sorra szembesítették a tanúkkal. Gyenizse János a szemébe mondta, hogy februárban egy keddi napon harmadmagával lóháton a tanyájukhoz ment, ott ettek-ittak, lovaikat megabrakolták saját
