Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században
kocsi érkezett az udvarba, loptak róla egy marék szénát vagy szalmát a tyúkok alá. A sok tojást biztosították azzal is, ha a kenyérszakajtóból a disznóvágáskor félretett kölest szórta szét a gazdasszony Luca napján, vagy ezen a napon az asztal alá helyezett kukoricával etette meg a tyúkokat karácsony első napján. A szomszédból lopott forgáccsal vagy szeméttel a tojáshasznot is ellopták. A nagyobb állatoknak is Luca éjszakáján loptak a szomszédból szénát vagy szalmát, hogy jobban hízzanak, és több tejet adjanak. A tej megrontása ellen gizgazakkal füstölték a teheneket, s a Luca napján kútba dobott piros almával etették meg őket újév napján.311 Karácsony A karácsonyi népszokások mindegyikén megjelent az étel és az ital is. A betlehemet vivő gyerekek a pénz mellé mindig kaptak élelmet is, melyet egy zsákba gyűjtöttek, s azután azt elosztották maguk között. A konyhai kántálás alkalmával előfordult az is, hogy a csörgős bottal leakasztottak egy-egy szál kolbászt a kéményből.312 A XX. század első évtizedeiben veszett ki az aprószentek napi supriká- lás. A legények kíméletesen megvesszőzték a lányokat, majd a szívesen látott suprikálókat étellel és itallal kínálták.313 Szilveszter — Újév 1805 után újév napján volt a cselédfogadás Halason, melyet egy-egy gazda házánál gyülekezve, mulatozással kötöttek egybe. Az elöljáróság rendszeresen tilalmazta ezeket a dorbézolásokat és kor- helykedéseket, mint ahogy 1819-ben is áristommal fenyegették a helyet adó gazdákat és a résztvevő szolgákat.314 Húsvét A nagyböjtben a katolikusok nagyobb hányada mellőzte étrendjéből a húst. A zsír helyett olajjal főztek. A reformátusok csak nagypénteken böjtöltek, de nem oly szigorúan, mint a katolikusok. Tejes levest, főtt tojást és pattogatott kukoricát fogyasztottak, de ezek után fölterítették a sonkát és a kolbászt is. Általános szokás volt, hogy nagypénteken herélték az állatokat, ezért dissgiótökből és borjútökből sütött rántottával vagy paprikással kedveskedtek a családnak.315 Névnapok Az első világháború előtti időben összetartóbb volt az atyafiság, mint a XX. század egésze alatt. Névnapok alkalmával szinte kötelező volt a köszöntés. A gyerekek az iskola előtt vagy után látogatták meg a rokonokat, szomszédokat, akiket verssel köszöntöttek föl. A módosabbak ezüst hatost, a szegényebbek krajcárt adtak a köszöntő gyerekeknek. Megkínálták őket töpörtőspogácsával\ süteménnyel, néhol hideg húsokkal. A rokon gyerekek zsebeit is megtömték, akik az otthoni, kisebb testvéreiknek is vittek belőle. A módosabb gazdák nagy névnapokat tartottak, meghívták a rokonokat, a szomszédokat és a jó barátokat. Ünnepi vacsorával várták őket is és a hívatlan vendégeket is. A gyermekek köszöntői után — akik megkapták ezüst hatosaikat, krajcárjaikat — az asztalhoz ültették a vendégeket. A gyerekek az asztaltól arrébb, gyalogszékeken játszottak. A házigazda boroskancsóval a kezében föl- köszöntötte a vendégeit, majd ivott belőle, s továbbadta azt a mellette ülő férfinak. Mindenki külön köszöntőt mondott, majd mindenki ivott a kancsóból. A vacsorát a háziasszony szolgálta föl, mely a lúdgégetéstfával tálalt tyúkhúslevessel kezdődött. Második fogás a szárma volt. Harmadikként hozták a bárányból, birkából, tyúkbólfőzött paprikást savanyúpaprikával. A negyedik fogás a tálakra kiöntött, rizsbőlfőzött tejeskása, melynek tetejét fahéjas cukorral és mazsolaszőlővel bőven behintették. Ötödikként a pecsenyék következtek. Olyan baromfiból sütötték, melyekből bővében rendelkeztek az ünnepelt névnapjakor, így pulykából, tyúkból, libából vagy kacsából. Kitüntetett volt a dis^nópecsenye. A pecsenyék mellé kompótot adtak, melyet cukros vízben főztek aszalt szilvából vagy aszalt meggyből. Csészékbe töltve, fahéjas cukorral megszórva tálalták. A pecsenyék kiegészítőjeként kedvelték a mustban főtt birsalmát, valamint az üres fonott kalácsot. Az utolsó, hatodik fogásként a rétesek következtek. A túrós rétest nem cukrozták, de a diós-, mákos-, almás- és meggyes réteseket bőven hintették porrá őrölt cukorral. A vacsora alatt és után sűrűn emelgették a boroskancsót, egymást éltetve adták azt tovább.316 A nap végén megitták a Szent János áldását,317 s elköszöntek a házigazdától. 52
