Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Szőke Sándor: Kiskunhalasi borok
Oportó (Portugieser) Eredete nem egyértelműen bizonyított, hiszen egyes feljegyzések szerint osztrák, mások portugál eredetűnek tartják. Fajtacsoportjai szerint Kék, Szürke és Fehér Oportó fajtákat ismerünk. Magyarországon a Kék Oportó fajta ismert, amelynek bogyója kék színű. Európa több országában ismert, főleg a szőlőtermesztés északi határa közelében. Hazánkban igen régóta termesztik, főleg a Villány-Siklósi borvidéken illetve az Alföldi borvidéken, így Kiskunhalason is. Tőkéje középerős fejlődésű, kissé elterülő vesszőket nevel, amelyek középvastagok, vörösesbarna színűek. Rügyei kicsik, csupaszok és hegyes végűek. Levele középnagy, kerekded, változatosan tagolt. Felülete teljesen sima, szövete vékony, ezért a szél könnyen megszaggatja. Fürtje középnagy, vállas, közepesen tömött, fürtádaga 160 gramm. Bogyói a kékfrankoshoz hasonló nagyságúak. Igen bőven, biztonságosan terem, de rohadásra nagyon érzékeny. Viszonylag korai fajta, mustja 14-18 mustfokos. Fagytűrése közepes. Bora fajtajelleges, szép színű, finom csersav tartalmú, általában lágy. Tannintartalma viszonylag mérsékeltebb, ezért a színére sem a mélyrubin szín a jellemző. Illata kellemes, enyhén fűszeres. íz és savharmoniája nagyon jól alkalmazkodik a bor fajtajellegéhez. Egyes borvidékeken, főleg Villányi borvidéken különlegesen jó bort ad. Régebben igen közkedvelt volt a házi kertekben. Ma újból egyik közkedvelt vörösborfajta, amely Prtugieser néven forgalmazható. 'd t s Pincísj. Oportó Zweigelt Az ausztriai klosterneubu’rgi iskola igazgatója állította elő 1920-ban a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezésével. Itt Rotburger néven is ismerik. Magyarországra a 1960-as évek közepén hozták be, és kezdték szaporítani. 1981-ben kapott állami minősítést. Tőkéje a Kékfrankosénál valamivel gyengébb növekedésű, ritka vesszőzetű. Vesszői középvastagok, sötétbarnák. Levele nagy, alig tagolt, kerekded. A Kékfrankosénál világosabb zöld színű, sima felületű. Levélszéle sekélyebben bemetszett, és csipkés. Fonáka főleg az ereken serte- szőrös. Szövete vastag. Fürtje a Kékfrankosénál nagyobb, vállas, esetenként ágas, nagyon tömött, a bogyók olykor deformálják egymást. Bogyói a Kékfrankoséhoz hasonlóak, sötétkékek, vastag héjúak, lédúsak, kellemes ízűek, egyenlődenül színeződnek. Éréskor a jól színező- dött bogyók mellett apró zöld szemek is találhatók. A Kékfrankosnál korábban zsendül, és előbb érik. Beérési foka is valamivel jobb. Fiatal tőkéi túltermelésre hajlamosak. Növekedési erélye kielégítő. Fagytűrése kisebb, mint a Kékfrankosé, rothadásra is érzékenyebb. Viszonylag kevés hajtást, szellős lombozatot nevel. Bora színanyagban gazdag, csersavdús, harmonikus, jó minőségű. Kezdetben a Kékfrankosnál többre értékelték, a mind gazdagabb tapasztalatok szerint azonban borának minősége inkább a Kékfrankos és az Oportó közé tehető. 203
