Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)

Szőke Sándor: Kiskunhalasi borok

Cabernet Sauvignon A Cabernet Franc-nal megegyezően Bordeaux környékéről szár­mazik. Ugyanazon borvidékeken és jó bortermő helyeken termesztik. A vizsgálatok szerint a Cabernet Franc-nál valamivel kevesebbet te­rem, hozzá hasonlóan a zöldmunkaigényes fajták közé tartozik. Tőkéi a Franc-énál gyengébben nőnek, vesszői, rügyei ahhoz ha­sonlóak. Levele közép-nagy, kerekded, jellegzetesen tagolt. Öbleinek zártsága miatt levele öt helyen ádyuggatottnak, „ádőttnek” látszik. Ez a jellemzője az egyik legkönnyebben felismerhető fajtává teszi. Színe sötétzöld, felülete hólyagos. Fürtje kicsi, vállas, középen tömött vagy laza. Lekötött szálvesszőkkel, és lombfalas hajtáselhelyezéssel kell mindkét fajtát termeszteni, és tőkéit kézben tartani. Vele egyidőben és ugyanolyan beérési fokkal szüretelhető. Időnként rosszul terméke - nyül. Fürtjei olykor apró, fejleden zöld bogyók maradnak. Bora számos szakember véleménye szerint a Cabernet Franc-nál finomabb, bársonyos, különleges minőségű. A fahordós érlelést igényli. Almasavbontás után kerek, bársonyos íze enyhén őrölt­paprikára emlékeztető illatú. Mély rubinvörös szín és kellemes tannin- gazdagság jellemzi. Cabernet Franc A 17. században már ismerték és sokra értékelték. 1956-ban sorolták az államilag minősített faj­ták közé. Franciaország Bordeaux-i borvidékéről származik. Egyik fő fajtája, a Cabernet Sauvignon és a Merlot fajtákkal együtt a világhírű bordói vörösborok alapanyagát adja. A világ szinte vala­mennyi szőlőtermesztő országában termesztik. Hazánkban régóta ismerik, de a minőségi fehérsző­lő-fajtákhoz hasonlóan csak mint különlegességet tartották számon. Telepítése az üzemi termesztés elterjedésével kezdődött. Tőkéje középerős, közepes számú, félmereven álló vesszőzetű. Levele középnagy, ötszögletű, kissé sarkos, közepesen tagolt, levélszéle ritkán és elég mélyen bemetszett, fűrészes, színe sötétzöld, felülete kissé hólyagos. Fürtje többnyire kicsi, vállas, középtömött. Kisebb fürtjei miatt az ádagosnál nagyobb terhelést kíván. Bogyói kicsik, gömbölyűek, sötétkékek, hamvasak, vastag héjúak, viszonylag lészegények és jellegzetes fűízűek. Termőképessége közepes vagy kicsi. A legtöbb tőkeformán szálvesszőzve termesztik. Viszonylag sok másodfürtöt nevel. Edzett, kiegyenlített állományú fajta. A fagyot jól tűri, nem rothad. Fürtjei sokáig a tőkéken tarthatók, géppel jól szüretelhetők. Bora kiváló minőségű, szép rubinvörös színű, cserzőanyagokban gazdag, kifejezetten fajtajelleges és könnyen felismerhető, enyhén őrölt paprikára emlékeztető ízvilág jellemzi. Tannintartalmának fi­nomodása hosszú ászkolással érhető el. 202

Next

/
Oldalképek
Tartalom