Komáromi Szilárd - Végső István: Vári Szabó István - Thorma János Múzeum könyvei 25[26]. (Kiskunhalas, 2008)

Komáromi Szilárd: Út a polgármesterséghez (1827-1872)

vonva magát a forradalom utáni, egyre nagyobb bizonytalansággal járó napi politikai életből. Valószínűsíthető, hogy döntését az is befolyásolta, hogy Pesten maradva mégsem szakadt el teljesen a reformok új centrumától.

Nem sokkal azt követően, hogy az új állásához megfelelő hadnagyi tiszti rangot magkapta, kitört a szabadságharc. Ez időben édesapja támogatását kevesellte, elkeseredve közkatonának állt be a 60. Wasa gyalogezredbe, akikkel 1848 nyarán az áthelyezési törekvések eredményeként újra Pestre érkezett. Ekkor már ezredkadét volt. Ez a döntés meghatározta Vári Szabó István elkövetkezendő életének vonulatát. Tanúja volt mindennek a szabadságharc első perceitől a teljes vereségig. Sőt a megtorlás sötét időszakának esztendőit is végigszenvedte. Átélte a forradalom és szabadságharc sikerének és csalódásainak legfontosabb mozzanatait.

A bécsi udvar nyomására a horvát csapatok támadást intéztek Magyarország ellen. Vári Szabó István ezrede 1848 őszén Jellasich ellen vonult. Már hadnagyként a honvédséghez átkerült tisztjelen volt, amikor a magyar tisztikar tagjai szeptember 14-én tanácskozást tartottak. Itt határozták el, hogy küldöttség útján felszólítják Jellasichot: mutassa fel a Magyarország megtámadására őt felhatalmazó uralkodói rendeletet. Ha ilyet előadni képes, akkor a magyar csapatok - köztük Vári Szabó Wasa gyalogezrede is - semlegesek maradnak.

Erre nem került sor. így a fegyveres harcok kiéleződésével Vári Szabó részt vett a támadást megállító pákozdi csatában, ahol ezrede vesztesége 5 halott, 17 sebesült és 8 eltűnt. Ott volt a második bécsi forradalmat segíteni igyekvő schwecháti ütközetben is, ahol először támadt törvényes uralkodójára a nemzet. Harcolt a nagyszombati csatában, a tavaszi hadjárat végét jelentő két sorsfordító ostromnál Komárom és Buda váránál. Jelen volt a szabadság- harc jelentősebb hadmozdulatainál: Szolnok, Tokaj, Debrecen, Arad, Temesvár ostromában kockáztatta az életét. A szenttamási ütközetben tanúsított vitézségéért emlékérmet kapott.7

1849. elején, mint a 38. honvéd zászlóalj századosa, kapitány volt az aradi táborban Vécsey tábornok parancsnoksága alatt, egészen a vár elfoglalásáig. Innen a táborral Temesvár alá vonult, és részt vett az ottani küzdelmekben. Július végén zászlóalját Damjanich parancsnoksága alatt az aradi várőrségbe osztották be, és így ismét Aradra került.

Kritikus pillanatokat élt át a magyar honvédsereg ebben az időszakban. 1849. júliusában fővezérré kinevezett Dembinszky tábornok seregeit egyesítve a déli hadtestekkel Szegednél erősített állások mögött kívánta megakadályozni Haynau átkelését a Tiszán. Ezzel biztosítani szerette volna az erdélyi területek ellenőrzését, hogy onnan újjá tudják szervezni a magyar hadsereget,