Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A szépülők gyermekei

Rózsa Sándorról. Rózsa Sándor 23 éves korában a halasi határbeli Balotapusztán kezdte meg működését, erőszakkal elhajtván 1836. febr. 10-én Halász Darabos István két meddő tehenét a Kurka tanyáról harmadmagával. Rózsa Sándort felismerték, a halasi tanács kérésére Szeged város elfogatta, s átkísértette Kiskunhalasra. Az itt felvett bizonyító vallomások alapján, Szegeden másfélévi fogságra ítélték. 1837. június havában valamely közmunkáról megszökött, s így lett belőle futó betyár. Az 1840-es évektől ismét erőszakosan fogdosták a legényeket katonának és sokan adták magukat betyáréletre, úgyhogy Rózsa Sándornak csakhamar hírhedt rablóbandája alakult, s a lókötések és baromszakajtások mellett merészebb kalandokba is bocsátkoztak. 1848-ban kegyelmet kapott az egész rablóbanda, s részt vett a szabadságharcban, de az osztrák zsandáruralom üldözőbe vette őket a sok bujdosó honvéddel együtt. Ezek után szinte hazafias kötelességének tartotta a pusztai nép az üldözöttek segítését. A fegyvereket beszedette az önkényuralom, így a fegyvertelen tanyavilág részben félelemből, részben a várható osztalék miatt ellátta a betyárt mindennel. Sok homokbucka, szalmakazal, kukoricakúp belseje búvóhelynek volt elkészítve, s a szegényembereket, s védtelen tanyaiakat kímélték a betyárok, noha tízezer forint volt Rózsa Sándor fejére kitűzve, senki nem árulta el.

Az önkényuralom nagy erőfeszítéseket tett a betyárok ellen, kiknek tevékenysége hol erősödött, hol alábbhagyott. Mivel több rablótámadás történt vásárokon, tanyákon, magánosok, vasút, postakocsik ellen, 1858-ban a kiskunhalasi járás területére egy mezei biztos vezetése alatt 5 pandúrt állított a hatóság.

1868-ban szaporodtak a bandák, a vonat és postarablások. December 13-án Rózsa Sándor bandája Félegyháza és Pusztapéteri között kisiklatta és ki akarta rabolni a vonatot, de a rajta utazó katonaság sortüze elriasztotta őket. A kormány ifj. Ráday Gedeon grófot a Belügyminisztérium rendőri ügyek főnökét kormánybiztossá nevezte ki Szegedre, aki 4-5 év alatt kiirtotta az alföldi betyárvilágot. A szegedi várat fogházzá alakította át, 1869. febr. 7-én oda került Rózsa Sándor is, halálos ítéletét királyi kegyelem életfogytig tartó fegyházra változtatta, s Szamosújvárott a börtönben 1878. dec. 22-én halt meg. Forrás: Nagy Czirok László: Betyárvilág a Kiskunságon. 1965

Nyerítésétől is messze földön ismerték. Ha rövid napokra elkönyörögték is a betyárok, mindig visszavitték. Szerették volna nagy áron is megszerezni.

Egyszer Rózsa Sándor is eljött a Kányáért másodmagával, hogy bármennyiért megvásárolja, de Buhin értésére adta, hogy semmi áron nem eladó. Rózsa ráfelelte: ha szépszerével nem adja, erőszakkal elviszi. Erre azt mondja neki Buhin:

Odaadom hát egyezer forintért, de jól vigyázz, hogy el ne nyerítse magát!

Rózsa ezt úgy értelmezte, hogy gazdája nélkül ne maradjon a Kánya. Ezért a vételtől elállt, s békével eltávozott.

Buhin azonban utóbb kezdte már hinni, hogy jeles lovától erővel is megfosztják. Amikor hát bizonyos Csitri Kovács József szegedi betyár jött el a Kányáért, annak odaadta hitelben, háromszáz forintért. Egy tajtékpipát hagyott a betyár foglalóul, de mielőtt az árát előteremthette volna, megszakadt alatta a Kánya.

Sírva vitte meg a betyár a gyászos hírt a cserényhez, majd tíz esztendeig nem mutatkozott a környéken. Hanem egyszer a városházánál megint fölkereste Buhint. Még ak48