Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A szépülők gyermekei

kor is szomorkodva emlegette a Kányát, de fizetni nem bírt. Pedig olyan bátor ember volt ám, hogy a „vármegye falán” is kiment a vassal.”

Eladó a Mérges72

„Péter Pál kerületi komisszárusnak volt egy Mérges nevű, messzefbldön híres hátaslova. Buhin Mihály ökörcsordás sokszor kérte tőle, hogy a betyárokat kisegíthesse, de hiába. Nem volt eladó. Egy vásárutója alkalmával az Ürgésben mulat a komiszáros, s azt mondja az oda belépő Buhinnak:- No Mihály, eladó a Mérges!- Mi az ára?- Ötszáz forint.- Elkelt! - mondotta Buhin.

Erre Péter Pál bevezette a Mérgest a kocsmába, hogy bemutassa a tudományát. Megrakatta az asztalt borral, aztán cuppantott egyet, a Mérges a cuppantásra ugrotta keresztül az asztalt, de a boros üvegekből egy se tört el. Ezt többször megismételtette a Mérgessel, majd kimentek a temető széles árkához; azt is átugrotta a Mérges. Ez volt az akkori halasi vásár legszebb, legnagyobb látványossága. Ennek az áldomását is megitták.”

(Aztán Buhin Mihály is eladta a Mérgest. A korabeli Katalin-napi halasi vásáron történtekről, Németh Buhin Mihály gulyásfejedelem és egy szerelmes pandúrhadnagy között lezajló paripaló adásvételről könyvünk mellékletében olvashatnak. Édesapám és nagynénéim őrizték a Pesti Napló 1929. szept. 17-i számában megjelent kis novellát, kézírással is lemásolták, amelyet Nagy Czirok László néprajzi gyűjtése nyomán Benke Tibor vetett papírra.)

A pásztói-ünnepekről77

„A legszebb és legünnepélyesebb pásztori esemény a régi szabadvilágban a „ménesek nyírása” volt. Az éves vadcsikókat árkányokkal (hurkos kötelekkel) rakásra fog- dosták a csikósok, és sörényeiket, farkaikat lenyírták, aztán jó pénzért ott a kereskedőknek a helyszínen eladták. Ez a jövedelem a pásztorokat illette mindenkor, rendesen minden esztendő június havában rendezték a nagyszerű csikónyírási ünnepélyes alkalmatosságokat. A nagy alkalomra meghívták a csikósok a környék és a szomszédos helységekbeli pásztorvilág elejét, a gazdákat - kiknek lovait, csikait őrizték -, családostól, bírák uraimékat, az elöljárókat, komiszáros uraimékat csendlegényeikkel, még néhány körözött betyárt is, mivel ezt így kívánta az akkori pásztori regula. A gyülekezés ilyetén állását bizonyíthatjuk Gózon Istvánnak az 1850-es években Szánkon lezajlott egyik ménesnyírásról írt alábbi verssoraival:

Ott volt a dezentor, híres Bognár Gyura,

Aki, ha elfogták, kétszer szökött újra.

Danizs György, Pomozi, Buhin megjelentek,

Mindnyájan tajtékzó paripákon jöttek.

49