Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A szépülők gyermekei
A szabadpásztorok jól ismerték a természet nagy titkait, az időjárás változásokat és a pontos időt is meg tudták jósolni a csillagok állásából. A kálvinista pásztor az iskolából mind ismerte az „előre elrendelés” tanát, s valamennyire hitt is abban: „Nem tehetünk róla; így volt elrendelve.” Hittek egy felsőbb lényben, természetfeletti erőben, mely az eget és a földet igazgatja. Imádkozó pásztor azonban általában kevés volt, káromkodó annál több.68 Buhin Balázs pásztorunoka a következőket mesélte Nagy Czirok Lászlónak 1952 decemberében:69 „Nagyapám 42 esztendeig volt ökörcsordás számadó a felsőkisteleki baromnál. A gazdánkénti létszámról könyvet vezetett, amelybe a biliegeket (a tulajdonjog igazolása végett a jószágra bélyeget sütöttek) is berajzolta, s a jószág nemét, korát, számát is beírta. A változásokat is, hogy mikor adta el, vagy hajtotta el a tulajdonos, mikor hajtotta vissza. 30 db marhatartása volt. Pirtón 30 hold szántó, kaszáló bér- földje tanya nélkül. A cserénynél igáslova is volt, meg kocsija a heti eleséghordás miatt. Saját földje is volt Füzesen, így lovai, vagy egy része a városi házánál volt, ahogy a szükség kívánta. Konvenció: darabonként egy kenyér, a többit elbeszélte már a fia, Buhin Mihály. Ha felmelegedett az idő, kimentek a síkra, de addig is, ha a jószág a mezőt a megállás körül felélte, odébb vitték az állást. A gazdák a heti eleségszállítóktól tudakolták meg, hogy mikor merre van az állás. A heti eleséget hol egyik, hol másik, a megfelelőbb bujtár végezte. Nagyapám jól meg tudta választani. Mindenben tanította, eszelte a pásztorokat. Először hozzá, s csak azután fordultak Kardos Márihoz, a kártyavetőhöz. Jó jószágismerő volt. Pl. egy Szili István kecskeméti gulyás kiadott 3 tehenet uzsorára egy urasági csősznek fejőre, onnan ellopták (mesélte Bíró Mihály). Buhinhoz ment a Szili, mit csináljon. „Majd szétnézek egy kicsit”, s meglett a 3 tehén. Ha valakinek kárja volt, Buhinhoz fordultak. A betyárokat a lehetőségig távoltartotta a cserénytől. Bojtárjainak is sűrűn hangoztatta: „Be né eresszétök a vadakat!” Rózsa Sándor is iparkodott a közelébe férkőzni, de annak is megmondta: ”Ne félj, hogy itt a komisszáros megfog! Ide eljöhetsz pihenni, de azután menj a dolgodra!” Ha bekéretőztek a cserényhez a betyárok, hogy: „Pihennénk egy kicsit!” - azoknak is megmondta: - „No, jól van, pihenjetek egy keveset, de azután menjetek!” 24 esztendei számadóságában csak két hibát fizetett. Bogárzáskor két tinó elbogár- zott úgy, hogy többé elő nem került. Értett a jószágkuruzsláshoz is: fenefíí, takartvíz stb. Még a törött jószáglábat is össze tudta forrasztani. A gulyásfejedelem mellékfoglalkozásként nyergeket készített a pásztorok és a gazdák számára, fel is bőrözte azokat csikóbőrökkel. Jól értett a bőrök kikészítéséhez is. A legszebb pásztomyergeket ő készítette, de készített fahajból tokot, kerekre összeillesztve kisebbet, nagyobbat bizonyos állatgyógyszereknek. Ilyen volt az „ördögszar” is. Ezt még láttam édesanyám kezei között, de gyerek voltam s nem tudakoltam ki, hogy hogyan és mire használták. Később, városi előfogatos koromban, mikor az öregebb városatyákat a pusztákon a kataszteri becslések idején (1906 körül) fuvaroztam, azok is emlegették az “ördögszart”, mint olyan szert, amitől a ló a hajtásnál kitartóbb. 46
