Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
Itt gyártották a híres jó minőségű sárospataki malomkövet, mely egyenlő keménységű darabokból lett összefaragva és cementtel összeragasztva. Kívül abroncsok fogták össze. A malomkövek őrlőfelületét a malomkőgyárban nem készítették el úgy, hogy azzal őrölni lehetett volna. A malomkőgyár csak megjelölte a szükséges rémisek számát és alakját. Az őrlőfelületet a molnárok tetszésüknek megfelelően készítették el. Ez természetesen attól függött, hogy milyen őrlést akartak végezni. Szélmalomban használt kövek kezelése kissé eltért a más egyéb erőgépek által hajtott malmokétól. A szélmalomkő fordulata igen eltérően ingadozott. A fordulata 20-160 között volt percenként, ezért a szélmalomnál kisebb kőmellet készítettek, vagyis a kő mellét nem mélyítették ki annyira, mint egyéb malomban. Itt a kő mellét elő- töretésre használták. Ezeken kívül még a fordulatszám ingadozása és a meghajtási mód miatt nem a csuklós (balanc) vas, hanem úgynevezett feszt vas (keresztvas) volt használatos. A keresztvas négyzetes gúla alakú furatával támaszkodott a szálvasra. (19. rajz melléklet, 9-10. ábra) Alsókövet a kőfészekbe fektették és faékek segítségével vízszintesre, állították. A kő középpontját befüggőzték a szálvas perselyéhez, majd oldalékekkel a kőfészekbe szorították. A faékeket leszegezték elmozdulás ellen. A kő körül lévő sarkokat lefedték (bepadlózták), csak egyiknél maradt nyitva az őrlemény lefolyó nyílása. Az alsókőbe szilfából kétrészes nyaktőkét készítettek. Egymástól való elcsúszás ellen két csapszeggel látták el. A nyaktőke szál vas csapágyát képezte, ezért kenés céljából a furatba hornyot véstek és azt faggyús kóccal betömték. A nyaktőkét, mint csapágyat, védeni kellett a portól, ezért tömítéssel kellett ellátni. Kenderkócból koszorúfonatot húztak a szálvasra. Melyet egy használt posztókalapból kivágott gallérral körülcsavarták, és ezt vékonyabb zsinórral körülkötötték. Ezt a gallért vaslemezből készült karikával leszorították, és a nyaktőkéhez leszegezték. Ezzel az alsókő be volt szerelve. Most már a felsőkő szerelése következhetett. A felsőkövet ráemelték az alsókőre úgy, hogy az őrlőlapjával felfelé álljon. Három faék segítségével a kő felső síkját vízszintesre állították. Elkészítették a rémiseket, az őrlőlapokat kőegyengető léniával, piros festékkel megfestették, majd az érintett felületeket koronakalapácssal stokkolták. Ezt a műveletet addig folytatták, amíg a festékes lénia egyenletesen nem érintette az őrlőfelületet. Majd lapos csákánnyal finom vágásokkal megvágták. A keresztvas részére a fészkeket kivésték, kb 13 cm mélységben. A két fészek egyforma mélységét úgy ellenőrizték, hogy a kőléniát keresztben fektették és attól mérték a mélységet. Központosán elhelyezték a keresztvasat, majd a szálvasat gúla alakú végével beleállították. Készítettek egy virgulát, amelyet a szálvasra helyeztek, és azon körbe forgatták. A virgula azon részébe, amely a kő sugarával párhuzamosan állt, végébe egy kis lyukat fúrtak, a furatba egy kihegyezett lúd, vagy pulykatollat helyeztek. A virgula körbeforgatása közben a toll hegye érintette a követ. Kis faékekkel addig állították a keresztvasat, amíg a toll hegye egyenletesen nem karcolta a kő lapját. Majd a virgulát óvatosan leemelték. A kőlyuknál sárral vagy csirizzel a hézagokat betapasztották és a 313
