Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A pásztortársadalomról
1. táblázat. Halas város határának felosztása művelési ágak szerint Év Szántó Kaszáló Legelő Szőlő Erdő Nád Községi Összesen 1791-93 6845,99 kh 16100,2 kh 81038 kh ? ? ? ? 103984,11 kh 1803 6604 kh 6505 kh 76585 kh 4453 kh 104147 kh 1828 12921 és 1/3 pm 21178 kaszás ? 14444 kapás ? ? ? ? 1865 20339 kh 889 n.öl 10515 kh 658 n.öl 44452 kh 759 n.öl 14028 kh 108 n.öl 2925 kh 53 n.öl ? ? 123815kh 66 n.öl Forrás: Bánkiné Molnár Erzsébet: Földhasználat Kiskunhalason a 18-19. században. Szakái Aurél szerk: Halasi Múzeum emlékkönyv 2. 2004. 160. nevezték a jószágtartásnak azt a módját, amelynél pásztoraink gondjaira bízott barmokat, falkákat, nyájakat, kondákat „télvíz idejére” sem adták számba a gazdáknak, hanem kinn a pusztákon kiszemelt, arra alkalmas helyeken, az ún. téli állásokban, vagy számyékoknál teleltették ki. Cserény: a nagybarmok pásztorainak szálláshelyén készült építmény. Szárny: a pásztorcserény egyik oldala. Számyékcserény: a pász- torcserény 5. oldala, amellyel a cserény háta oldalát meghosszabbították. Itt volt a pásztorok enyhelyező helye és a nyergesló, karóhoz kötve. A pásztorok az ilyen helyekre már nyárvíz idején gyűjtögették a száradó, odvas fákat, hogy a hideg időben magukat, és a barmokat melengessék. Az állások körül éjjel-nappal lobogó vagy parázsló pásztortüzek idilli képet festettek a pusztáról, az ott telelő jószágok és pásztorok azonban sokat szenvedtek az időjárás viszontagságaitól. (A halasi időjárásról Nagy Szeder István által kigyűjtött 1740 és 1911 közötti adatokat könyvünk melléklete tartalmazza.) 1794-ben és 1797-ben pl. egy halasi krónika szerint „kíméletlen szárazság volt, míg 1795 tele óriási hóviharokat látott és a takarmány hiánya az állatállomány jelentős pusztulásához vezetett.” 12 A XIX. századforduló idejétől számíthatóan sok helyütt félszilaj tartásra tértek át, vagyis a hideg idők és a havazások beállta előtt - rendszerint Katalin-nap táján - a barmos jószágot a gazdáknak számbaadták, és a városok, települések szélein, vagy tanyák mellett, esetleg az udvarokon épült akiokban teleltették. A módosabb gazdák már istállóban, istállószerü építményekben helyezték el télen jószágaikat, ez volt a kezes tartás. A barom nagyobb csapat ló vagy szarvasmarha 2. táblázat. A halasi barmok, csordák számáról Év barom ökörcsorda szilajménes göböly 1769 98 2 1775 98 2 1786 8 1 3 2 1807 4 1 1 1 1820 4 1 1 1 1827 3 2 3 1 1836 4 1 2 1 Forrás: Nagy Szeder István: Kiskunhalas város története IV. 1935. 123. 22
