Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A pásztortársadalomról

kott Balta Kun Kapitány Sigmond Király idejében, mely azon időben Balta Szállásnak hivattatott. 5. Zsana hasonlóan homokpuszta, a Várostól alá, és Téli Napkeletnek fekszik. 6. Tajó homokos puszta, téli Napkeletnek fekszik a Várostól. 7. Bodoglár; melynek nagyobb része homokos Észak, és Nyári Napkeletre fekszik a Várostól.” A XVIII. században Halast (a várost körülvevő 112 000 holdas területtel) Magyar- ország ötödik legnagyobb földterülettel rendelkező városaként jegyezték. A táblázatból is látható, hogy a terület 1/3-a legelő volt. A tanács és a birtokos kö­zösség döntötte el, hogy az osztatlan közös tulajdonban lévő földből mennyit jelölje­nek ki legelőnek. Határozatokban jelölték meg, kinek, melyik pusztán van jussa mar­háit, vagy lovait legeltetni. A juhok minden pusztán legelhettek, meghatározott rend szerint. A természeti adottságokból, a birtokviszonyokból következően az elmúlt szá­zadokban Halason fő foglalkozás volt a rideg állattartással együtt járó pásztorkodás. A pásztortársadalomról Különleges helyet foglal el a régi néprajzi képben a nagy nyájak, falkák, gulyák, ménesek sora, s ezek gondozója, a külön társadalmi osztályhoz tartozó szilajpásztor, a juhász, kanász, gulyás, csikós a maga hagyományos szervezetével, munkamódjával, rendtartásával, szerszámaival és erkölcseivel. Nem tartozott az Alföld másik két nagy társadalmi rendje egyikébe sem, mert nem tartotta magát „paraszf’-nak, sem „szegény ember”-nek. Az ő szemében csak a földművelő volt a „paraszt”.10 A pásztorok szabad emberek voltak, műveltség tekintetében sokuk vetekedhetett a tanult emberekkel. Kiskunhalas nagybecsű néprajzkutatója Nagy Czirok László több könyve, sajtó- közleménye részletesen foglalkozik ezen ősi mesterséggel. így a „Pásztorélet a Kis­kunságon” c. müvében (1959) igaz történeteket olvashatunk Németh Buhin Mihály gulyásfejedelemről (1796-1870), üknagyapámról. írásaihoz sok értékes adatot közöl­tek a Buhin leszármazottak, mint az utolsó szabadpásztor Németh Buhin Mihály (1842-1930) és unokája, Buhin Balázs (1878- 1960), valamint Balázs testvérbátyja, Mihály (1877-1966). Forrásanyagként szolgáltak még a „Betyárélet a Kiskunságon”, a „Molnárélet a Kiskunságon” című müvei, valamint a Néprajzi Múzeumban és a hala­si Thorma János Múzeumban őrzött kéziratgyűjteménye, amelyekből fény derült a ha­lasi Buhinok népi értékeire. Könyvünk mellékletében olvasható a Pesti Napló 1930. szeptember 17-i 210. szá­mában, Benke Tibor tollából megjelent, gulyásfejedelemről szóló cikk, amelyről ke­resztanyám kézírásos másolatot is készített. Az alföldi rétek, buckák, pásztorok és pa­rasztok hűséges ábrázolójaként jegyzik zalai Szalai László írót is, akinek „A puszta balladája” (Bp. 1930) című könyvében találtam családi vonatkozású írásokat. A mára már teljesen kihalt foglalkozásról, a pásztorságról - az érthetőség kedvéért - ismertetnék néhány alapfogalmat: szilaj, félszilaj és kezes tartás.11 Szilaj tartásnak 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom