Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja

mégis arra kérlek, hogy nagy fájdalmadban gondolj arra, hogy nem vagy egyedül. Ott vannak a közeledben szerető gyermekeid, akiket oly sok munkával és szeretettel neveltél fel, s az Isten jó menyeket is adott jóságodért hálából. Amint Pubókától is hallottam, igazán szeretettel segítettek rajtatok, s ezután is számíthatsz szeretetükre. Ez nyújtson vigaszt mérhetetlen bánatodban és fájdalmadban, hogy ha elvesztetted azt, akivel oly hosszú időn át annyi mindent elviseltetek, azért nem maradtál magadra. Szeretetük továbbra is Veled marad. Soha nem felejtlek benneteket, nagyon sokat gondolok a Nálatok töltött gyermekkori nyaralásokra, Lajos bácsi szeretetére, amivel minket is úgy vett körül, mint saját gyermekeit. Most, hogy én is egyedül maradtam, csak az emlékek éltetnek, melyek a nap 24 órájában velem vannak. Joli.”

Részlet Csányi Lászlóné Németh B. Mária, Németh B. Lajos testvére leveléből: „Kedves Ilonkám! Szeretett Sógornőm! Szívemben sokszor úgy sajog a fájdalom, hogy ő is elment, pedig az a szép gyermek élet eszembe jut, mikor ballagtunk az iskolába, utána otthon a tanulás, majd játék. Sokszor játszottunk katonásdit, sajnos mindég közlegény voltam. De igen humánus volt velem, mert ő meg elbabázgatott velem. Ilonkám, Te olyan jó betegápoló voltál, engem is sokszor ápolgattál, szeretettel. Isten áldjon meg érte. Imáimba minden nap Te is benne vagy és kérem, adjon sok, sok nyugalmat szívedbe, és Isten akaratából való megnyugvást. Lajoskám már otthon van az Isten országában és minket vár, és ha Isten szólít, akkor fogunk találkozni és újra együtt leszünk. Nagyon sok szeretettel csókol: Nénnye. „Az Úr, ő az, aki előtted megy, O lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hagy Téged; ne félj, és ne rettegj! (V. Mózes: 31. 8.)”

Édesanya 6 hónap múlva követte férjét. Isten akaratából 64 évet éltek le együtt, velünk. Értünk fáradtak, dolgoztak, sokszor nélkülöztek, idősödő korukban betegséggel küzdöttek, de a szeretetben élő nagycsalád, gyermekeik, menyeik, unokáik, dédunokák megtartó erő volt számukra. Hiányuk már életünk végéig velünk marad, de hálát adunk a Mindenhatónak, hogy megajándékozott bennünket szüléink hosszú, tartalmas, kiegyensúlyozott életével, önzetlen szeretetével. Ebben a Kegyelemben nem mindenki részesülhet.

Köszönettel tartozunk a gyermekkori orvosainknak: dr. Pemeczky Szidónia (?-?), dr. Gyarmati Jánosnénak (?-), dr. Steiner Ignácnak (Nyitrapereszlény, 1886 - Kiskunhalas, 1966), dr. Monszpart Lászlónak (Pusztacsákó, 1890 - Kiskunhalas, 1955), dr. Kálmán Józsefnek (Kiskunhalas, 1905 - Bp., 1995), dr. Erdélyi Árpádnak (Kiskunhalas, 1909 - Kiskunhalas, 1967) és fogorvos feleségének Breznyánszky Panni néninek, dr. Kiss Lászlónak, az időskori segítő, és gyógyító háziorvosoknak, dr. Somogyvári János úrnak. Valamennyi kórházi orvosnak: többek között dr. Tóth Máriának, Molnár főrvos úrnak és a pesti jótevőnknek, dr. Simkó Elemér főorvosnak

Monszpart főorvos ugyancsak sebész főorvos fia (dr. Monszpart László) a Képmás újságban emlékezett pédaképére, e szókkal: „1955-ben a váci püspök temette. A gyászmenet elhaladt a református templom előtt, ahol kint állt a presbitérium, és harangoztak. Elmentek a zsinagóga előtt, ahol kint állt az elöljáróság a főrabbival. Végül a katolikus templomban is harangoztak.” Utolsó útján a Szilády Áron utcai házától a

166