Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Kiskunhalas. A szülővárosom
Thorma János Múzeumról (Köztársaság u. 2.). A kiskunhalasi múzeumi gyűjtemény a református egyház által 1874-ben alapított gimnáziumi régiségtárból jött létre. 1945 után állami kezelésbe került, és fölvette a halasi születésű festő, Thorma János (1841-1937) nevét. Épülete egy 1887-ből származó polgárház, az ún. Kolozsváry-Kiss-ház. A múzeum tárgyainak és tételeinek száma meghaladja a 80 ezret. 1998-ban elnyerte Az Év Múzeuma 1998 címet. Ott látható Thorma János festőművész két nagyméretű történelmi pannója, az „Aradi vértanúk” és a „Talpra magyar!” Szakái Aurél történész, néprajzos 1995 óta vezeti az intézményt. Forrás: Kiskunhalas almanach 2002. 357. Kép: Halasi Múzeum. 1999. 41. A ma embere már csak a történeti leírásokban talált képekről láthatja, az idősek meséiből hallhatja, hogy a várost valamikor tavak, mocsarak, vizenyős helyek, lápos rétek, szikes legelők övezték. Nyugati oldalán egymásba ért északról kezdve a Nagy-tó, Halas-tó, Harangos-tó. Az utóbbi nevét onnan kapta, hogy a török időkben ide rejtették el a város harangját.5 A Harangos-tóra jártunk ki gyermekkorunkban korcsolyázni, környékén szedtük a sárga gólyahírt, olykor békalencsét az otthoni kiskacsáknak. Mára már ezeket lecsapolták, jelenleg a Sós-tó keretezi északra a várost, ami a horgászok kedvenc helye. Halas valószínűleg a tavakról, de az is lehetséges, hogy a 13. században itt letelepedett Csertán (csuka) nevű kun nemzetségről kapta nevét.6 Amikor szépszülőnk idekerült, már többszáz éves múltra tekintett vissza a település. Az 1360-as évek óta létező kun szállás színhelye volt török-tatár elleni, kuruc-labanc harcoknak, rác betöréseknek. Pestisjárványok (legnagyobb 1739. évben) is tizedelték a lakosokat. Az itt élők állattenyésztéssel, pásztorkodással foglalkoztak. A helyi társadalom történetéről dr. Gszelmann Ádám közérthető írásából merítettem.7 A középkori Halas lakói a kun kiváltságok alapján különleges jogállású, sajátos önkormányzattal rendelkező közösséget alkottak. Belső ügyeikben önállóan intézkedhettek, a helyi tisztségviselőket maguk választhatták, ennek élén a főbíró állt. A döntéseik minden lakosra egyaránt kötelezőek voltak, ugyanakkor a jogok gyakorlásában és a terhek viselésében egyenlően osztozott a lakosság. Szabadon gazdálkodhattak - még a puszták vásárlására, eladására és bérlésére is volt joguk - a jövedelmek felhasználása tekintetében azonban a kerület közgyűlésétől, illetve a nádortól függtek. A Jászkunság megszervezése után ugyanis ő lett a kerület ura, ő nevezte ki a jászkun főkapitányt, aki jogi és rendészeti kérdésekben intézkedett... Az 1630-as évek elején sajátos paraszti szervezet - parasztvármegyének is nevezték - jött létre Halason is, Pest megye egyéb helységeihez hasonlóan, kifejezetten önvédelmi céllal: a jogtalan visszélésekkel teli 16