Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

Régmúlt idők

A kialakult állapotokért felelős volt a gazdag és müveit egyházi rend is. A reformáció tanainak terjedése, amelynek ügyét - úgy, mint hazánkban - a köznemesség képviselte, nem kedvezett a többségében katolikus főnemességnek. A protestáns elvek követőit minden eszközzel elüldözték. 1621-ben bevezették a könyvek, könyvtárak stb. cenzúráját, és véres megtorlásokat alkalmaztak. Egy 1668. évi törvény pl. halálbüntetéssel sújtotta azt a katolikust, aki áttért a protestáns hitre. Az 1659. évi szejm pedig kimondta, hogy az unitáriusok 1660. július 10-ig térjenek át a katolikus vallásra, vagy hagyják el az országot. Sokan áttértek, egy részük azonban Magyarországon, Porosz- országban, Svájcban, Németalföldön, vagy Angliában talált menedéket. Néhányan még Amerikába is eljutottak.

Egy nagyobb csoport Erdélybe menekült. A legtöbben Kolozsváron telepedtek le, s önálló lengyel unitárius egyházközséget szerveztek, amely 1793-ig állt fenn, majd beolvadt a magyar unitárius egyházközségbe.2 (A kutatás során „Marsóczki” nevet találtam az orosházi lutheránus egyházi hírekben, valamint Arad vármegyében Glogovátzon). A reformfolyamat megszakadt Lengyelország 1772., 1793. és 1795. évi felosztásával Oroszország, Poroszország és Ausztria között.

Lengyelországban a hadsereget is a nemesek soraiból állították ki, így a lovasságot is. Minden lengyel született harcosnak vallotta magát. E rövid történeti áttekintés után -játszva a gondolattal - lehetségesnek tartom, hogy szépszülőnket, a reformáció híveként üldözték el. E zűrzavaros háborús időkben a lengyel protestánsok a poroszokat hívták segítségül, az óhitű katolikusok pedig az oroszokat. Marsóczki János beállhatott a lovashadseregbe és az orosz fogság elől szökhetett meg. Erre a „Barna” vezetéknév kezdeti használata is utalhat, mivel a leírások szerint a XVII. századi porosz lovaskatonák között a ruházatuk alapján voltak ún. „barna” huszárok. Zachar József a Magyar huszár című könyvében arról is ír, hogy „a szász-lengyel perszonálunió következtében, amely a XVIII. században tartósnak bizonyult, könnyűlovas alakulatokként e területen lengyel dzsidások szolgáltak.”3

A lengyel szabadságharc 1767 -1772 közötti időszakában Marsóczki János ősünk 14-19 éveit taposta, tehát az iijúkora kezdetén részt vehetett az ottani küzdelmekben. A történetírásokból tudjuk, sokan váltak akkor bujdosókká. Korát tekintve - számításaim szerint 37 évesen -, nem túl fiatalon házasodott meg, ami ugyancsak a kalandozására utalhat. (Abban az időben a férfiak házasodási átlagéletkora 25 év volt). Mindezt ennyi idő távlatában nem sikerült kideríteni. Tény, hogy miután Halason letelepedett, a szabad életet választotta és mint lovas, pásztornak szegődött. Tovább fűzve a gondolatsort, az is felmerült bennem, hogy a gazdag legelőkön kívül, a református többségű város is vonzerő volt számára. Hozta magával a lengyel nemzet mottóját: „Isten, becsület, haza” és a felvilágosodás eszméit. Lehetséges, hogy a két miniatűr könyvecskét is, amelyben dédapám kézírásával, a család életfilozófiájának tekinthető igazmondásokra találtam. (Lásd később Németh Buhin Imre (1837-1882) életleírásánál.)

Hazánkban és Lengyelországban a protestáns felekezetek közül legjobban a kálvi- nizmus terjedt el. A magyarországi református egyház a hazai történelmi egyházak között a római katolikus után számarányában a második helyet foglalja el. A reformáció