Köves Iván: Absztráció - Thorma János Múzeum könyvei 24. (Kiskunhalas, 2007)

Röviddel ezelőtt beszéltünk a mondatokról vagy sorokról, melyek egy versben is az egész részei. Ha ezt a jelenséget zenei értelemben vett motívumnak tekintjük, úgy ez alatt rövid, még le nem zárt hangok egymásutánját értjük, többnyire jellegzetesen ritmikusát, mely legfeljebb egy téma építőelemét alkothatja.

Megkérdezhetnék az olvasók: mit kívánunk tulajdonképpen - költeni, zenélni vagy fotózni? Igen, költeni, muzsikálni és még sok mást is tennénk, amelyeknek csupán hordozó eleme a fényképezés technikája.

A fotóriporter egy aktuális esemény megörökítése és terjesztése céljából készíti el a felvételt. Az építészeti fotó az építéstechnika vagy az építőművészet termékeit ábrázolja. A portrékészítő egy meglévő arckifejezést stb. örökít meg. Mikroorganizmusokról vagy makrokozmoszról készült felvételek csupán tudományos segédeszközök. A kép minden esetben másodlagos. Az ábrázolt események, az épület, az arc, az égitest az elsődlegesek. Értelmezésünk szerint: a gondolat, amelynek absztrahált kifejezése a kép címe.

Csupán egy forma, egy tárgy, egy helyzet rögzítésére vagy a mesterségbeli felkészültség, a reagáló-képesség bizonyítására szolgáló fénykép értelmetlen az absztráció felől tekintve. A fotografált tárgyak, jelenetek formai vagy szerkezeti tulajdonságainak nincs nagyobb jelentőségük, mint a dolgok felismerését szolgáló optikai ismertetőjelnek. Ezek az ismertetőjelek egymagukban értéktelenek. A gondolati mag és más valóságos formák és szerkezetek szembeállításából és összefonódásából adódó kompozíció a szemlélőben - egy asszociációs folyamaton keresztül - új, a szerző által vezérelt gondolatokat ébreszt. A magasabb igé16