Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
12. Esküvői kép. Kiskunhalas, 1932 körül Wedding party. Kiskunhalas, c. 1932 koszorúsleány pedig ugyanolyat (ágaival fölfelé), szalag nélkül a két koszorúslegényére. A násznagyok néhol kaptak ugyanilyen virágot, máshol nem. Most a „menyasszonyos” vőfély elbúcsúztatta a menyasszonyt rigmusban a szüleitől, testvéreitől, leánypajtásaitól és kiadta őt. A menyasszony meghatott sírással búcsúzkodott. Saját maga öltözködött, vagy a varrónője öltöztette. Fekete selyemből volt a ruhája: körül-ráncos szoknya „gallér”-ral (öv), a blúz elöl feketegombos hosszú ujjal, halcsontos derékkal. A fején kis tornyos fehér koszorú volt, hátul összeszúrva. Ha megesett lány menyasszony lett, koszorú nélkül esküdött („a pap össze se adta volna koszorúval”). A koszorúslányok koszorúja csak felényi nagy volt és oldalt tűzték meg. A két násznép közös menetté alakult, elöl a két vőfély, utánuk a menyasszony a két koszorúslánya között. (A menyasszony fehér berliner kendőben, a két koszorúslány zöld és kék, esetleg rózsaszínű berliner kendőben.) Mögöttük az asszonynép hármasával, négyesével a járdán, majd a vőlegény a két koszorúslegény között, ezután a két ház férfinépe, végül a muzsika. A két banda közül a gyengébbik lemaradt. A gyermekek apjukkal, anyjukkal voltak a menetben. A férfiak kezében, zsebében borosüvegek voltak. A templomhoz érve az egyik násznagy bement a papért. A kulcsos kalács ismeretlen. Halason a paphoz az esküvő előtti napon szép fehér kalácsot és egy pár tyúkot vittek ajándékba. Az új pár az Úr asztala elé állt, a többiek a szokott helyükre. Éneklés nem volt. A pap összeeskette őket és egy bibliát adott nekik, 79
