Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
amelybe aztán a születéseket írták. Kint a templom előtt a vőlegény vőfélye meghajtotta magát és a menyasszonyos ház vendégeit meghívta „kállátó”-ba, éjfél utánra. A két ház népe különvált, és a saját vendéglátó házához ment vacsorára. A menyasszony és a két koszorúslánya a vőlegényes ház menetéhez csatlakozott. Mindkét menet a saját muzsikájával ment. A menyasszonyos háznál a hazaérkező menet vőfélye versben előadta, hogy elvesztettek valamit, keressék meg, majd megtalálják. A vőlegényes házhoz érő menetből a vőfély, néha a násznagy beköszöntő verset mondott, hogy elhozták az új vendéget, fogadják lányuknak az új szülők. Ha a ház kicsi volt, sátrat építettek az udvaron, kályhával, asztalokkal, padokkal. Emlékezet szerint 150 terítékes volt a legnagyobb paraszti lakodalom. Főhelyen a menyasszony, vőlegény és a két koszorúslány ült. A vőfély letette kabátját, kalapját és „mejjes kötény”-ben szolgált föl. Voltak vőfélyek, akik énekelve mondták el az ételbeköszöntőket. Humoros változata (talán paródiája?) ennek a mellékelt „Az első tál étel a bagónyerítés..kezdetű énekes dikció (119. dal), amelyet még 1943-ban is elénekelt egy vőfély Halason. A vacsora ételrendje: húsleves lúdgége tésztával, paradicsomszósz levesben főtt hússal, „birge”-és baromfipaprikás krumplival és savanyúsággal, baromfi egészben sülve, hozzá „szakállas fazék”-ban főtt aszalt gyümölcs, majd „túrús- lepény” vagy „túrúsrétes”, cukros pogácsa és fahéjas tejeskása (rizs). A kása beköszöntésekor hozott a vőfély egy bekötött kezű szakácsnőt, akinek a másik kezében fakanál volt és a leforrázott keze gyógyítására pénzt szedett. Ez a pénz a szakácsnőé lett. Mindenhez bort adtak. Vacsora után kihurcolták a bútorokat és megkezdődött a tánc. Egy-két asztal bennmaradt az idősebbeknek, de a fiatalság is falatozott róla. Éjfél után megérkeztek a menyasszonyos háztól a „kállátósok”. Ekkor kivitték a menyasszonyt egy kamrába és ott a keresztanyja (a „násznagyné”) és a két koszorúslány levette fejéről a koszorút, majd bekötötték menyecskésen piros pettyes kendővel. Át is öltözött a menyasszony új ruhába, piros-pettyes, magos nyakú blúzosba. A menyasszonyt bevitték és az első táncot, a menyasszonytáncot a vőlegénnyel járta el arra a nótára, hogy „Nemsokára menyasszony lesz ebből a lányból, Kerek kontyot csavarnak a hajából..Nem volt kötelező mindenkinek táncolni a menyasszonnyal, az érte való fizetés nem is volt divatos a módosabb helyeken. Szegényesebb lakodalmakon mindenütt fizették a menyasszonytáncot. Ha elunták a táncot, vagy ahol nem volt muzsika, társasjátékokkal szórakoztak. Ilyen volt a zálogosdi, a verbuváló játék, a „remonda” stb. Ezekhez nem énekeltek. Reggel 8-10 óra körül oszladozott a vendégsereg. A reggel is mulatók közül a legények csapatostul mentek át a menyasszonyos házhoz, és ott tyúkokat fogdos80
