Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
volt Bodoglárpusztán, korosabb éveiben szívesen násznagykodott, bőkezű volt és lakodalmakban sikeresen versengett a fiatal parasztvőfélyekkel. A parasztvőfélyek hagyománya most is él. Kirívó esetként emlegettek egy esetet, amikor a közelmúlt években egy parasztvőfélyt a durva verseiért a menyassszony apja kizavarta a tanyájából. A vőfély mindkét család vendégeit hívogatta. Cédulát kapott, hogy kiket hívjon, néha hívó levelet is vitt. Vidékre is eljárt (vőfélydíszben), Szegedre, Kiskunhalasra, ahol a polgármesterek is szívesen jártak lakodalomba (pl. Somogyi Szilveszter, Thuróczy Dezső stb.). Fekete feszes ruha volt a vőfélyen, fényes sima csizma, egyenes szélű fekete kalap zsinóros szalaggal. Volt zsinóros díszruhájú vőfély is. Bal mellére fehér, vagy rózsaszínű virág volt tűzve („boti”), amelyről bokáig érő fehér vagy rózsaszínű szalag lógott. Ha viaszból volt a virág, akkor csak masni volt rajta. A kalapja mellett nem volt virág, kezében bambusznád vagy görbe fekete pálca. A lakodalmak többsége ősszel és tavasszal zajlott le. Majdnem minden családnak volt egy kis szőlőcskéje, megvárták, „amíg mögformak a borok”, mert venni nem akaródzott, a tavalyi pedig elfogyott. Tehetősebb helyen októberben is volt lakodalom, de az esküvők ideje novemberben kezdődött és december 2-ig tartott. Adventben a pap nem esketett, és zenés lakodalmat sem engedett. A böjt végétől januárban, februárban ismét voltak lakodalmak, de a majsaiak általában nem szerették a téli hideg lakodalmakat, inkább kivárták a májust, amikor ismét lehetett sátrakat verni az udvaron. Régen „hetfiin”, kedden, szerdán, csütörtökön és vasárnap voltak a lakodalmak. Előtte egy vagy másfél héttel hívogatta a vőfély a vendégeket, még vidékről is, Pálosról, Szánkról, Kistelekről stb. Mindenütt teljes vőfélyi díszben jelent meg és előre megtudakolta a család vallását, mert a reformátusoknál más beköszöntővel hívogatott. Mindenütt megkínálták legalább egy pohár borral, de a jó vőfély nem lett kapatos (az iparosvőfélyek erre nagyon vigyáztak). Csak egy alkalommal hívogatott (a vőfélykönyv rigmusaival). A meghívottak ajándékokat vittek, de csak akkor, amikor a lakodalomra mentek. Csak a baromfi ajándékot vitték el korábban. Sokszor vittek bort kulacsban, nyakba akasztva. Az esküvős lakodalmat egy héttel megelőzte a „leánylakodalom” vagy az „ágykiadó” a menyasszonyos háznál, amely nagy mulatozással járt. Ilyenkor vagy előtte való este, vagy utána való este Józan fővel” vitték el a menyasszony holmiját, hogy minden épségben érjen az új helyre. Rendszerint két kocsival jöttek, az egyikre tették a négyfiókos nagy „sublat”-ot (régebben ládát), a másikra az ágynemüfélét, körültakarva az ágytakaróval, amely négy sarokra volt bekötve csomóra. A kocsik lőcsein, saroglyáin, kerekein odakötözött papírszalagok és virágok díszlettek, a lovak szemellenzőin és a hajtókarikákon a külső oldalon fehér kendők lógtak. A „vőfiny” és a koszorúslegények nagy nótaszóval érkeztek a ko70
