Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban

Miután a templomban a pap összeadta az új párt és „rájuk-imátkozott”, a násznép újból kocsikra ült és a vőlegényes házhoz hajtott. A menyasszony és vőlegény most már egy kocsin ült és a sorban a vőfély és a két násznagy mögött következett. A zenés kocsi már hamarabb előre ment és a kocsisor érkeztekor „húzta a fogadót”.

A vőfély ennél a háznál is beköszöntötte a násznépet, amelynek végén a zene „rárántott” és mindenki táncba hívta a párját.

A lakodalmi vacsora 8-9 óra körül kezdődött. A vőfély az egyes fogásokat „bolondosán beköszöntötte”. Az ételeket egyébként a koszorúslegények hordták föl fehér kötőben.

Ételrend: baromfileves, baromfipörkölt rizzsel összefőzve, birkapörkölt (ezt pásztorember főzte a szabadban, forgatni kellett). Savanyúságot nem volt szokás adni; ott volt a bor. Ezután édes tejbekását (rizsből vagy darából) is adtak, amelynél a vőfély bekötött kezű szakácsnőt hozott, hogy a főzés közben elégette a kezét (pénz gyűjtésére az adatközlő nem emlékszik). Kása után sült baromfihús következett, utána pedig „kuvlót” (diós és mákos kuglóf). Külön volt a hat ágra fonott kalács, amelynek a tetejét tésztából formált levelekkel díszítették. Ezt ették a húsokhoz. (Kulcsos kalácsra nem emlékezett az adatközlő.)

Vacsora után kivitték a bútorokat és folytatódott a tánc. 10 óra felé jöttek a „maskarák” 3-4-en. Mind férfinek volt öltözve, pedig nő is akadt köztük. Kéményseprő formák voltak, az arcukon „lárva, vagy festett rongy, csak a szöminek vót vágva hej”. Lány pl.: bögatyában, bőszájú ingben kalapban volt. A koszorúslegények már az ajtó előtt borosüvegekkel kínálták őket. A maskarák kihívták a vőfélyt, aki aztán beköszöntötte őket a násznépnek („csúnyákat mondott róluk”). A zene külön nótákat („mindönféle bolondokat”) húzott nekik, s ök a koszorúslányokat táncoltatták. Táncuk után terítettek nekik, pörkölttel, kaláccsal kínálták, s miután jóllakatták, elküldték őket.

Éjfélkor kivitték a menyasszonyt „átöltöztették piros ruhába” és piros vagy rózsás „kázsmér” kendővel bekötötték a fejét a násznagyasszonyok a vőfély jelenlétében. Ha elkészült, a vőfély bevitte és beköszöntötte. Ezzel kezdődik a menyasszonytánc.

A vőfély kikiáltotta: „Eladó a menyasszony, szép, takaros kisasszony!” Az egyik násznagy tartotta a tányért, a másik szedte a pénzt. A táncot a vőfély kezdte, s aki táncolni akart a menyasszonnyal, az pénzt adott a násznagyok tányérjába. A vőlegény félreállt. A násznép megtáncoltatatta a menyasszonyt, még a lányok is (a koszorúsok helyett a koszorúslegények fizettek). Végül a vőlegény a tányérba tette a „bukszáját” és övé lett a menyasszony. A násznagy a pénzt beleszórta a menyasszony kötőjébe, s a vőlegénnyel együtt kifútt vele. A násznép utánuk kiáltott: „Szaporoggyatok, mint a csicsóka!”

Az asztalra fölhordták a vendégek ajándékait: lámpát, mozsarat, tálakat, vajlingot, nyújtófát, vasalót stb. Ezután folytatódott a tánc és mulatozás. Reggel felé, „mikor már vége akar lönni a lakodalomnak”, egy násznagy a koszorúslegé67