Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
kendő”-nek. Ha szétment a jegyesség, a kendőket visszaadták egymásnak. Sárbataposás, kapcának behúzás nem fordult elő. Egyházi beiratkozás előtt a legény még vett egy gyűrűt a menyasszonyának. Őmaga nem viselt gyűrűt. Ősztől farsangig („nagybütig”) voltak lakodalmak, leginkább szerdán vagy szombaton. A lakodalom rendezője, a szokások megtarttatója a „vőfény” volt. A vőlegény szokta fogadni 1 Fr. 50 kr.-ért. Embermagasságú „vőfénybot”-ja volt, amelyre „mángót kendő”-t kötött a menyasszony, meg fehér és kék hosszú szalagot. A mellére való „boti virág”-ról is a menyasszony gondoskodott. A kalap mellett nem volt dísze. Előfordult, hogy botja nem volt, ilyenkor a színes szalagokat a „mejvirág” alá kötötte. Esküvő előtt hívogatott mindkét házasulandó részére, esti összejövetelre. A meghívottak családonkint egy pár tyúkot vagy egy pár pulykát, csirkéből azonban 2-3 párat adtak ajándékba a meghívó háznak. Ezt az ajándékot a lakodalom előtt 1-2 nappal küldték el gyerekekkel. A két násznagy a rokonságból került ki (pl.: nagybátyja), de szokott lenni „a jó szomszéd” is. Régen a násznagy „bürgé”-t adott, vagy egy hektó bort. A birka fejét vacsorán elébe tették. A lakodalom előtt 3-4 nappal, esti időben vitték a menyasszony ágyát. A vőlegény és a násznagya ment érte kocsival. A menyasszony holmija az öltözőruháján kívül 6 párnából, 2 dunnából, a „sublat”-ból, 6 szakajtóruhából és 6 törülközőből állott. Ágyról, asztalról és pádról a vőlegénynek kellett gondoskodnia. Lakodalom napján a vőfély a vőlegényes házhoz ment, ahol már összejöttek a koszorúslegények. A násznép „cifra kocsikra” ült (virág a kocsikereken, a lovak szerszámján, színes pántlikák az ustoron, lovak szemellenzőjén stb.) és átment a menyasszonyos házhoz. A zenészek kint várták már őket nótával. A vőfély egyedül leszállt és beköszöntőt mondott. A házigazda beengedte őket és körülkínálta a bort. A menyasszonyos háznál már ott voltak a koszorúslányok és ekkor feldíszítették a koszorúslegényeiket. A szobákban terítve volt, a vendégek letelepedtek és megebédelnek. A menyasszonyt az első koszorúslány és a varrónője öltöztette. Fehérben vagy „csupa feketében” esküdött. Ebéd után a vőfély előállt és kikérte a menyasszonyt, megköszönve a nevelést a szülőknek, akiktől, valamint a rokonoktól és „leánycimboráitól” elbúcsúztatta. A menyasszony kezet csókol a szüleinek „és ekkor volt a siratás”: a szülők és a lányok siratták. A násznép összesorakozott és kocsikra ült. Elöl a vőfély ült egy koszorúslegény kocsiján, mögötte a násznagyok egy-egy kocsin vagy együtt, azután a násznép. A zene nem a végén, hanem egy középső kocsin jött. A menet végén haladt az új pár úgy, hogy külön kocsin a menyasszony egy koszorúslánnyal, és a sort a vőlegény kocsija zárta, aki egy koszorúslánnyal ült együtt. A kocsisor dalolva hajtott és sűrűn ittak a kulacsokból. 66
