Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén
A vánkus tánc is előfordult az éjfél utáni szórakozások során. Különösen a szomszédos Bodoglárpuszta tanyásnépe tűnt ki benne, ha vendégeskedett a vadkerti lakodalmakon. Reggel világossal „kállátó”-ba vitték a menyasszonyt a szülői házhoz. A vőfély és a vidám fiatalság égő lámpát, gyertyát vitt előtte. A vőlegény is kísérte őt a visszamaradt fiatalsággal, a zene is vonult és így nótáztak. A menyasszonyos háznál folytatják a táncot, evés-ivást, mulatást. Dél felé „visszakállátóztak” a vőlegényes házhoz, este újra a menyasszonyos házhoz. Volt úgy régen, hogy három napig is „elkállátóztak” és még két birkát is megettek. A régi lakodalom Bócsán* A közös munka alkalmán kívül a lányok és legények ismerkedési lehetősége volt a közkedvelt „záptojásjáték”, a „patkaporos bál” és az engedélyezett báli mulatságok. A „záptojásjáték” a szabadban folyt. 25-30 lány és legény állva kört alkotott. Hátuk mögött, a körön kívül egyikük, mint cica ment zsebkendővel a kezében, ezzel a mondókával: - „Tüzet viszek, nem lássátok, ha látnátok, oltanátok! Ég, ég a ruhátok!” Az utolsó szavaknál valakinek a sarkához ledobta a zsebkendőt és futott körbe. Aki észrevette, hogy a sarkához dobták a zsebkendőt, fölkapta és körülfutva kergette a cicát. Ha nem érte utol, a cica beállt az ő üresen maradt helyére és a kívül rekedt lett az új cica. Ha valaki nem vette észre a mögéje ejtett zsebkendőt és a körülfutó cica korábban kapta fel, a figyelmetlent szégyenképpen belökte a kör közepére záptojásnak. (A játékot elmondta Tóth Istvánná Vincze Ilona (36 éves) Bocsa, Oncsa falurész). A fiatalság kedvelt mulatsága volt a „patkaporos bál”. Legények összebeszélve elhatározták, hogy lányos vagy legényes háznál bálát tartanak. Majd minden legény vitt egy lányt magával, de akinek nem volt udvarlója, azt a lányt az édesanyja kísérte el. Vasárnap tartották, estefelé, 5-6 órakor gyűltek össze és 10-11 óráig voltak együtt. Citerázó legényt vittek magukkal és bort, hogy vígan legyenek. Énekszóval és tánccal töltötték az estét. Kedveltek voltak a „hivatalos bálák” is: a pöttyes bál, a sarlós bál, rózsabál, regrota bál, szüreti bál, tűzoltó bál, karácsonyi bál (ünnep másnapján), szilveszteri bál, locsolkodó bál (húsvét hétfőjén) és a pünkösdi bál. A lányok általában 16-20 éves korukban mentek férjhez, azon túl már „öreg lány”-nak számítottak: - „Te má mégvénüsz otthon, anyáddal!” A legények kato* A lakodalmi szokásokat elmondta: Szabó József (46 éves) útőr, sokszoros vőfély, Bocsa 49. 1945 óta él itt és vőfélykedik, azelőtt Nagyhalászon (Szabolcs megye) lakott. Gyűjtötte Szomjas-Schif- fert György. 1955. október 30. 57
