Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén
naidejük előtt is, után is házasodtak, de a 25-26 évest már öreg legénynek „agglegényének mondták. Házasságukat a fiatalok egymás között megbeszélték, de a legény a lány szüleitől is megtudakolta előre, hogy hozzá adják-e. Kedvező esetben ment csak megkérni a lányt, egyedül vagy egy násznaggyal, esetleg az édesapjával. Ha a forma szerinti megkérés és adás megtörtént, akkor a következő szombaton volt a „kézfogó” a lányos háznál. Ilyenkor vacsorát adtak és zene is volt. Ezen a legény gyűrűt és nyakláncot adott, a lány meg jegykendőt és vőlegényinget. (Most csak két „karikagyűrűét vesz a legény.) „Vőfény”-ről a vőlegény gondoskodott. Szokásos vőfélyt fogadtak, aki a lakodalom előtt egy héttel hívogatott, lóháton vagy kocsin keresve fel a hivatalosakat. (Manapság a vőlegénnyel együtt megy hívogatni, rendszerint kerékpáron.) A vőfélynek vállig érő egyenes botja volt, végéről fejkendő lógott le, amelyet a menyasszonytól kapott, amikor a vőlegénnyel együtt elment a menyasszonyos házhoz „kikérni a bokrétáját”. Ugyancsak a menyasszony tűzött a mellére fél, egy méter hosszú, két ujjnyi széles szalagot. Kalapja mellett a 19. század végén rozmaring is volt, ez később kiment a divatból. A hívogató vőfélyt illő volt kínálni süteménnyel vagy borral. A koszorúspárokat (és néha a násznagyot is) a lakodalom előtt két héttel a vőlegény és menyasszony együtt kérték fel. A lakodalom előtt egy héttel legénybúcsú volt a vőlegény lakásán. Csak a legénykomái voltak nála, ittak, nótáztak, de zene nem volt. A lakodalmakat általában ősszel tartották, ahogy megforrtak a borok. Télen nemigen volt lakodalom, tavasszal is csak ritkán. Az esküvő szombatra, a délutáni órákra szokott esni. A lakodalom előtt két nappal csigatésztát készítettek, amelyre estefelé jöttek össze a szakácsasszonyok és a koszorúslányok. Ilyenkor hallgatóféléket szoktak énekelni, pl. a „Leégett a jászberényi cserény”-t. A meghívottak az esküvő előtti nap reggelén vitték a baromfiajándékot a meghívó háznak: családonként egy pár pulykát vagy tyúkot vagy csirkét. Másféle ajándékot (edények, konyharuha stb.) egyénenként adtak a lakodalom napján. A lakodalmat megelőző estén a vőlegény elment a menyasszonyos házhoz, hogy a lakodalom részleteit megbeszélje. Ekkor kapta a „vőlegényinget”. A szakácsasszonyok a lakodalom napján már kora reggel húst daraboltak és készítették az étkezésekhez szükséges dolgokat. A baromfihúst asszonyok főzték, de a birkát vagy marhát pásztorember készítette szabad tűzhelyen, bográcsban. Délelőtt gyülekeztek a vendégek, süteménnyel, borral kínálták őket. A vőlegé- nyes ház vendégei menetet alkotva megindultak a menyasszonyos ház felé. Ha közel volt, páros sorban, ha távol, akkor kocsisorral vonultak. Elöl a vőfély a násznaggyal, utána a vőlegény az első koszorúslánnyal, mögöttük a többi vendég kocsija. A legutolsó kocsi vitte a zenekart, amely fúvós-banda volt. A menyasszonyos háznál már poharaztak a vendégek, de a menyasszonyt a szomszéd házban öltöztette a varrónője. Ekkor a menyasszony násznagya átvitte a vőfélyt a szom58
