Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén
Birkapörköltet és meleg bort, vagy kávét és kalácsot evett a vendégsereg. A zene szólt, az asztalokat kipakolták és táncoltak délig. Ebédre újra behordták az asztalokat, az „öreg” vőfély levettette kabátját és fehér kötényt kapott. Minden ételt versben köszöntött be. „Siflitésztás” húslevest (leveshúst paradicsommártással), baromfihúst rizzsel (úgy hívták: „becsinált”) és hízott baromfit sütve (kacsa, liba). Mindenhez üres kalácsot adtak kenyér helyett, végül pedig a mákos, diós és cimetes süteményt adták be (túrós nem volt). A zene fölköszöntötte az ebédet, s ezalatt a szakácsok és felszolgálók ettek, majd kihord- ták az asztalokat (a násznagyasztal kivételével) és tánc volt mindaddig, míg a vőfély kb. 3-4 óra tájban versben fölszólította a násznépet, hogy induljanak a menyasszonyért. Az örömszülök ottmaradtak, s a lobogós menet, ahogy a templomból jött, újra összeállt és énekkel, zenével, tánccal elindult a menyasszonyosház felé. „Nagyon keverve ment a hátulja!” Odaérve az ottani vendégek borosüvegekkel jöttek elébük és kínálgattak. A vőlegény „öreg” vőfélye beköszöntött. A násznagy újból kérdésekkel faggatta (most már) az „öreg” vőfélyt, pl.:- „Mikor ette meg az ebéd a vendéget?- Macskát vitt a sólyom a fiainak és otthagyta. A macska megette a kis sólymokat.- Hány csillag van az égen?- Megmondom, ha szel nekem kenyeret.” A násznagy fél kenyeret is elszeletelt, de nem a vőfély felé. Végre rájött és odaszelt. Az „öreg” vőfély:- „Annyi csillag, ahány fűszál a földön!” Beléptek, s az „öreg” vőfély elmondta a kikérő verset. A násznagy: - „Keresd meg, fiam!” A vőfély keresgélt és behozta a vőlegény elé a „bubus”-t. Öregasszony vagy férfi volt menyasszonynak öltözve. Nagy nevetés közepette kijelentette a vőlegény, hogy nem ez a menyasszonya. Volt, hogy ezután szamarat vezettek elő menyasszony helyett (pl. Újváriék lakodalmán 1912-ben). Végül jött az igazi menyasszony. A vőlegény kezet fogott a menyasszonnyal. A két násznagy koccintott, muzsika szólt és ittak. Következett a búcsúztatás. Az „öreg” vőfély rigmusban elbúcsúztatta a menyasszonyt apjától, anyjától, akik elé letérdelt a menyasszony, hogy bocsánatot kérjen, ha megbántotta őket. Volt sírás-rívás. Elbúcsúztatta testvéreitől, lánypajtásaitól, akikkel összecsókolódzott a menyasszony. Az „öreg” vőfély újból összeállította a menetet a két lobogóval, s ebben a vőlegény és a menyasszony a két, párosával haladó vőfély után ment. Szólt a zene és ének, tánc, kurjongatás. - „Mennyasszonyunk jaj de szép, vele hálni szeretnék! - Menyasszonyunk aranyalma, föltesszük a sifonérra! - í-i-i ki fúr engem ki?” Hazaérve, az „öreg” vőfély az örömszülőknek beköszöntötte az új gyermeküket. Egy öregasszony a belépő menyasszony elé söprűt vetett. Ha a menyasszony 49
