Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén

elkapta és söpört vele, dolgos lesz, ha lábbal elrúgta, dologtalan lesz. A menyasszony kezet csókolt az örömszülőknek és megindult a tánc.

Néhány tánc után megérkeztek a menyasszonyos ház vendégei is (a menyasszony szülei nem, násznagya igen) és hozták az ajándékokat, amelyeket a menyasszony „öreg” vőfélye köszöntött be. Utána általános tánc volt, majd asztalokat hordtak be és uzsonnát kaptak a vendégek és a zenészek is. A menyasszonyos ház vendégei uzsonna után a saját zenéjükkel hazamentek.

Vacsoráig folyt a mulatozás, amikor is beterítettek. Násznagy a sarokban, vele szemben a vőlegény és a menyasszony. A vőlegény az egész vacsora alatt bokré- tás kalapban ült, a menyasszony koszorúval, a többiek hajadonfőtt voltak. Az új pár két oldalán a nyoszolyók ültek, ők szedtek nekik az ételből.

A menyasszonyok legrégebben fekete selyemben voltak, fejükön koszorú. Rózsás selymek is voltak, éspedig sötét rózsák dohányszínü alapon és dohányrózsák fekete selyemalapon. 1900 körül jelentek meg a fehér menyasszonyok, de a fátyol csak 1914 után jött divadba.

Vacsora alatt mondta el az „öreg” vőfély a legjobb rigmusait, erre tartogatatta a legjobb tréfáit. O a lakodalmi szokások rendezője, hozzá fordultak felvilágosításért, ha valamit elfelejtettek a szokásokból. A vacsora előtt a vőfély „katonákat” sorozott a legényekből, hogy segítsenek neki a folszolgálásban. Rigmusaiban fölsorolta a kötelességeiket és a tulajdonságaikat. (Nem azonos a „verbuváló-já- ték”-kal ezt lásd később.)

Az ételek: pacalleves, pörkölt és tejberizs (régen köleskása). A kásánál bekötött kezű szakácsnőt hozott a vőfély és az elégetett kezének gyógyítására kásapénzt szedett a fakanálba, amelyet a szakácsnő tartott az „ép” kezében. Volt, aki mulattatásból nem adott be pénzt és verette a fejét a fakanállal egy darabig.

A zene végül felköszöntötte a vacsorát néhány nótával, s ezalatt azok ettek, akik a vacsora feladásával voltak elfoglalva. Az asztalokat kivitték és csak a násznagyasztal maradt bent. Éjfélkor kivitték a menyasszonyt, s az asszonyok levették a fejéről a koszorút, a haját pedig kontyba kötötték. Ezalatt az „Este van, este van” kezdetű dalt énekelték, s a menyasszony fejére tették a „kontyot”. Ez úgy nézett ki, hogy alul a fejen volt egy selyemkendő, rajta fehér, csipkés szélű szorító, tetején ismét selyemkendő fekete vagy bordó színben. (Fityulajellegü volt.)

Ezalatt bent is hangzott az „Este van, este van” nóta. Megkezdődött ugyanis a „gyertyástánc”. Körbehaladó tánc volt a szoba vagy sátor fala mentén. Elöl az „öreg” vőfély táncolt, három gyertyával az ujjai között, mögötte a kis vőfély, majd a koszorúslegények és koszorúslányok egyesével. A násznagy a külön- asztalnál ült. Az első körre a násznagy engedélyével az „öreg vőfély” meggyújtotta az első gyertyát, az Atyaisten nevében, ezalatt az első verset énekelték, az „Este van, este van”-t. A második körre a Fiúisten nevében gyújtották meg a második gyertyát, s a dal második versét, a „Bemegy a szobába” kezdetüt énekelték. A harmadik körre a Szentlélek nevében gyújtották meg a harmadik gyertyát és a harmadik verset a „Leül a díványra” kezdetűt fújták. Ekkor kellett belépnie a meny50