Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén

8. Esküvői kép. Kecel, 1940 körül

Wedding party. Kecel, c. 1940

kendőbe kötött, fölszeletelt kalács, amelyből a bámészkodó gyermekeknek dobáltak. Mögöttük mentek a férfiak, borosüveggel a kézben.

A legények végigtáncolták az utat, mögöttük szólt a zene. A haladó násznép (férfiak és asszonyok) szólásmondásokat kurjongatott: - „Sarokra asszonyok, gyünnek a lakodalmasok! - Aki a kapura támaszkodik, bőgősére várakozik! - Aki engem kinevet, fújja föl az egeret! - Aki erre kendőre néz, a p.. .ja csupa penész! - Aki eztet irigyli, keze, lába törjön ki! - A kis vőfély jaj de szép, vele hálni szeretnék! — Vőlegényünk fülibe, fészket rakott az ürge! - Ez az utca jaj de fás, vőlegényünk de kurvás! - Húzd rá, Titus, verjen meg a Jézus Krisztus!”

Elértek a templomig, s a násznép fele (főleg az asszonyok) bementek, hogy lássák az esketési szertartást. Mikor az új pár kijött a templomból (hátuk mögött a két násznagy), a két ház násznépe bevonult a plébánia udvarára. Míg az érdekeltek a hivataloskodást végzték, a násznép zeneszóval táncolt a „Sárga papucs az ágy alatt” dallamára és énekeltek hozzá. Az öreg vőfély leadta a kalácsot, a pap sza- kácsnéja átöntötte a bort egy másik üvegbe, s a násznagyok aláírták az esküvői bejegyzést.

A pap udvarán kétfelé vált a menet: a menyasszony és népe külön menetben, s a vőlegény és népe szintén külön menetben, saját lobogóival és zenéjével hazament. Ebben a menetben az új házastársak a násznagyaikkal mentek.

Hazaérve a vőfély beköszöntőt verselt, s a násznép nekiült a reggelinek, amelyre beterítettek. Most még nem az „öreg” vőfély szolgált fel, hanem a háziak.

48