Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Bakó Katalin
Fotó: Tóth B. László Bakó Katalin népdalénekes Sohasem járt énektanárhoz, mégis a legjobb előadók között jegyzik Bakó Katit, aki még gimnazistaként elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet és Bács-Kiskun megye kulturális nagydíját. Kati táncháztalálkozós lemezek, népzenei antológiák közreműködője, az Új Elő Népzene válogatás, továbbá televíziós- rádiós versenyek és műsorok szereplője. Ma már közönsége táborába tartoznak a gyerekei is, akik dalai egy részét gyakran kérik otthon, de olyan ének is van, amit tiltólistára tettek... — A muzsika, a dallamok nyújtotta öröm termékköröd óta része az életednek ? — Az első meghatározó élmény Csíkszeredán ért, amikor a Barozda együttesnek voltak táncházai, és a szüleim magukkal vittek engem is. Nemcsak azért, mert jó barátságban álltak a zenekar tagjaival, hanem azért is, mert a gyerekeik osztálytársaim voltak. így több szempontból is pozitív élmény volt ez nekem. Dalolgattam, de különösebb hatással nem volt rám akkoriban a népzene, illetve nem volt tudatos a daltanulás. — Mekkora népdalkinccsel rendelkezik az a vidék, ahol születtél? — Kodály és Bartók elég sokat gyűjtött ott. Büszke vagyok arra, hogy Bartók Béla gyer- gyókilyénfalvi levele az édesanyám szülőfalujában íródott. Viszont nem vagyok büszke arra, hogy arról számol be: nem talál semmi régi dallamot. Ezzel az esettel ellentétben a többi faluban, főleg Felcsíkon elég sok dalt gyűjtöttek. Hála Istennek most már a hangszeres népzenére és a néptáncra is hangsúlyt fektetnek a kutatók, és egyre jobban feltérképezik ezt a területet. — 10 éves voltál, amikor Erdélyből Halasra költöztél a családdal. A zeneipályafutásod már Magyarországon kezdődött? — Népzenei vonalon, igen. Otthon hegedültem. Azután Halason is folytattam a tanulmányaimat, Csóti Györgyné volt a tanárnőm. Az éneklés terén a kezdő lökést Francziáné Kékesi Zita tanárnő adta meg nekem, amikor elvitt a Szűts József Általános Iskolában rendezett területi népzenei versenyre. Miután megnyertem az első díjat, mentem a megyei fordulóra. A zsűritagok közül Birinyi József és Budai Ilona meghívtak a szegedi és a dabasi népzenei táborba. Onnantól kezdve belekerültem a népzenei körforgásba. — A sok elismerés, amelyben diákként részesültél, gondolom, nagy szerepet játszott abban, hogy a Népművészet Ifjú Mestere lettél — Igen, elsősorban azért, mert nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a versenyeken. Nem is az volt a lényeg, milyen helyezést értem el, hanem az, hogy találkoztam olyan adatközlőkkel, kortárs énekesekkel, akiktől sokat tanultam, miu16
