Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Erdélyi Mónika és Erdélyi Rózsa
Gasztonyi Józsefné Baba tanító nénit, Ku- tasi Istvánné Klárikát, Gyenizse Sándorné Terikét és Bakaity Istvánné Editkét, aki oroszt tanított Mónikának. A lányom nagyon jó eredményeket ért el, jeles-kitűnő tanuló volt. Zeneiskolába is járt, ahol elvégezte a zongora tanszakot. Ezzel nem azt akartam elérni, hogy művész legyen, de az volt a véleményem — és most is az —, hogy az általános műveltséghez minden gyereknél hozzátartozik a nyelvtudás és a zene bizonyos szintű ismerete. Máshogy hallgatja a könnyűzenét is, aki a komolyzenében már valamiféle jártasságot szerzett. — A középiskolás időszak ugyanilyen meghatározó volt? Erdélyi Rózsa: — Igen. Mónika a Szi- lády Áron Gimnáziumban Veszelszki Pál osztályába került, aki kifogástalan személyiségű, következetes, szigorú és nagyon igényes pedagógus volt. Mindkét szakját — a németet és az oroszt is — tanította Móninak. A lányom úgynevezett nagy- faktos csoportba került, emelt óraszámban tanulta az idegen nyelveket. Veszelszki tanár úr pedagógusként önszorgalomból minden órára oldalas memoritereket gépelt a diákok nyelvtanulásának elősegítésére. Ezeket eltettem emlékbe, mert tudom, hogy hiheteden mennyiségű munka van emögött. Nála a tudás volt a legfontosabb, az osztályával kimagasló eredményeket ért el. Móni negyedikesként egy országos német területi középiskolás döntőben Bács-Kis- kun legjobbjaként végzett — kecskeméti és bajai tagozatos diákok előtt —, öt megye — Pest, Bács- Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Csong- rád — összesítésében pedig második lett, anélkül, hogy valaha különórára járt volna. A továbbtanuláshoz is elég volt a nagyfaktos gimnáziumi oktatás színvonala. A plusz segítség csak annyi volt, hogy Móni egyik nyáron részt vett az Expressz utazási iroda nyelvtanfolyamán: egy hónapot Drezdában töltött, és tanult a Gorkij nyelviskolában. Epítő- táborozott Cottbusban is; olyan környezetben, ahol németül beszéltek. Ezeknek az apró segítségeknek köszönhetően eljutott odáig, hogy az érettségivel együtt a német középfokú nyelvvizsgát is letette. A Külkereskedelmi Főiskolára adta be a jelentkezési lapját. A felvételi napjára ma is jól emlékszem. Ültem az ablakunknál, és vártam, hogy hazaérkezzen. Amikor befordult a sarkon, láttam az arcán, hogy sikerült a vizsgája. A hivatalos értesítés minket igazolt: az elérhető 120-ból 113 pontot ért el. Főiskolásként is helytállt: írt egy pályamunkát, mellyel bekerült az ISAC nemzetközi közgazdász diákszervezetbe. A pályázatnak köszönhetően egy hónapot töltött Odesszában, és három hónapot Frankfurt am Mainban. — Hol helyezkedtél el diplomával a kezedben? Mónika: — Egy orvostechnikai külkereskedő cégnél dolgoztam két évig, majd 1993. június 18-án megszületett a kislányom, Viki. — A kereskedelmi ágazat helyett később a kereskedelmi tévézés mellett döntöttél Mi vonzott benne? Mónika: — Az, hogy nem volt egyhangú, szürke és unalmas. Nekem egyáltalán nem tetszett a bankszakma, ahol szintén eltöltöttem pár évet. 35 Fotó: Gálos Mihály Samu
