Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Szalai József

p '*fp' ’Wh.

K, v v

— Amikor visszajöttem a városba, Diószegi Balázs rám testálta a halasi amatőr képzőművész kört, mert idősként már túl sok elfoglaltsággal járt számára. 1986. óta csinálom. Minden korosztály képviselteti magát. A legtöbben felvételi előtt jönnek, hogy felkészüljenek a vizsgákra, azután eltűnnek a látókörből. Vannak olyanok is, akik hobbiból festenek. Közülük egy-két emberre már büszke is vagyok, mert igazán komoly teljesítményt hoztak.

— Több mint negyven önálló kiállítása volt. Gondolom, nem őrzi mindegyik képét otthon. Eladja, vagy elajándékozna a müveit?

— Számítógépes listát vezetek arról, hogy melyik hová kerül. Több mint 600 alkotást írtam össze. Ezek között van elajándékozott és eladott kép is, intézményeknél és magánszemélyeknél, itthon és külföldön. Mexikó a legtávolabbi hely, ahol van szobrom, de vittek Kanadába és New Yorkba is. Halason pedig kevés család lehet, ahol nincs képem.

— A legutóbbi helyi kiállítása, a% Angyalanatómia a XII. Halasi Hetek Fesztivál nyitóprogramja volt. Mi adta a% egyediségét?

— Az Angyalmadár című Páskándi Gé- za-vers hívta életre. Még középiskolásként Dinnyés József előadásában ismertem és szerettem meg. Újra eszembe jutott, meditálgattam rajta. Végül olyan képek születtek belőle, melyek az applikációs művészetet képviselik. A legtöbb ókori művészet ismerte ezt a fogalmat. Egyiptomban például különböző idegen anyagokat — parókát, ékszert — raktak fel a szobrokra, és festették őket még a görögök is. Csak mi ismerjük már viszonylag színtelennek ezeket az ókori műalkotásokat. Nem újdonság ez, sőt, a 20. században újra előretört. Nálam azért jó, mert már többedik éve szobrászattal foglalkozom. A színvilág mindig vonzott, amit tárgyakkal összehozni külön érdekesség. Félig szobrok, félig festmények az új munkáim.

— Ha fellapozna képzeletbeli emlékkönyvét, mire gondol vissza a legszívesebben?

— Nemcsak képzeletbeli emlékkönyve van egy alkotónak, hanem valós is. Sőt, most már elmondhatom, hogy a negyedik is betelt. Ennyi idő alatt az embernek vannak komolyabb munkái, amelyekre büszke és jó szívvel gondol vissza. Főleg a több időt igénybevevő, nagyobb munkák ilyenek.

105

Fotó: Tóth B. László