Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Népi építkezés Balotán

Fotó: Juhász Antal 5. Tyúkvermek, 1971. Balotaszállás 85. 6. Verempince palával védett nádtetővel, Öregfalu való, feles dinnyetermesztési szerződés’’’’ is, mely a Petőfi Tsz és Horváth János csányi lakos között köttetett, és kitér annak lakhatási körülményeire is: ,y4 termelőszövetkezet a munkavállaló és családja részére 1960. márc. 1-től okt. 1-ig megfelelő gunyhónak való anyagot és ezen időszakra nyári tüzelőt — szárízék, gally valamint napi 1" liter tejet biztosit.”12 A külterület bejárása során magunk közvetlenül az öttömösi határ mentén talál­tunk egy, a közelmúltig pinceként szolgáló putrit. Több helyen előfordulnak a putri szerkezetét felidéző, néhol tartósabb anyagból készült pincék; továbbá alkalmunk nyílt a földkunyhó analógiájaként készült veremól megörökítésére is a Keresztúri dű­lőben13. Tapasztalatainkat összevetve Juhász Antalnak a szegedi nagytájon, Sztrinkó Ist­vánnak a Duna-Tisza közén végzett kutatásaival, elmondhatjuk, hogy a putri a hasonló természeti, társadalmi és gazdasági körülmények között gyakori és vissza-visszatérő jelenség volt a 20. század második feléig14. A hantház A helyi lehetőségek között viszonylag gyorsan, egyszerűen felépíthető emberi haj­lék a gyephantból elkészíthető hantház, szintén a „fészekrakás” időszakának jellegze­tes építménye. Duna-Tisza közti elterjedésükről, szerkezetükről Juhász Antal közölt feltáró tanulmányt15. Akárcsak a korábban tárgyalt putri, a hantház is leggyakrabban a puszták feltöré­sekor, az új életkezdés időszakában épült. Balotaszálláson meglétére már csak mint emlékre sikerült rábukkannom. Rokolya István nagyapja uradalmi juhász volt, és amint lehetősége nyílt, az 1920-as évek táj án, a mai öreg falu területén, a Temető dűlő­ben 1000 négyszögöl telket vásárolt Viszmeg Lajostól, aki ekkoriban 1000 négyszög- öles telkeket parcellázott és adott el göbölyjárási birtoka szélén. Az új telken magának és családjának hantházat épített, amely a későbbi, vertfalú ház elkészülte után is sokáig fennállt16. Rokolya István gyerekként maga is szívesen tartózkodott meleg nyarakon a jó hűvös építményben, mely az idő teltével egyre hátrébb szorult a porta épületeinek hierarchiájában. Volt az nyári konyha, terménytároló, lomos kamra, majd állatokat tar­tottak benne, míg végül szét nem dúrták17. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom