Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Népi építkezés Balotán
Rokolya Pál hantházának építése a hely kijelölésével kezdődött, a porta magasabb, szárazabb részén, melyet ásóval, lapáttal egyenletesen lenyestek, majd a földet jól ledöngölték. A falak helyét meghatározták, majd ezek vonalában ágasokat ástak a tető tartására. Távolabb találtak alkalmas, szedésre való gyepes területet, melyet éles ásóval egy nyomnyi mélyen, 1 x 2 ásó szélességnyi beosztással felhasogatták. A kompokat lapáttal alányúlva fölfejtették, és óvatosan szekérre rakták. Az építkezés helyén, a készülő fal vonalán madzag mentén szorosan egymás mellé körbe rakták, földes felükkel fölfele. A következő sor ráfektetése előtt a felületet híg agyagos sárral ujjnyi vastagon végigkenték, majd - törekedve rá, hogy a hantok egymással kötésbe kerüljenek - újra végigrakták. Ezt ismételték, amíg a falak a kívánt magasságot el nem érték. Az ajtók, ablakok helyét a falazásnál kihagyták. Az ajtófélnek szánt oszlopokat előre beásták, fölé áthidalónak erősebb karókat, hasított fákat raktak. A korábban leásott ágasokat a falba befoglalták. A kész falakra egyenesebb, vastagabb karót (sárkaró) fektettek, a szelementartó ágasokra sudár fatörzsből szelement tettek. Erre karókból horogfákat raktak sűrűn, melyeket keresztben néhány helyen ágakkal összekötöttek, majd ezt a vázat szalmával vastagon behéjalták. A tető alá hozott hantházat kívül-belül törekes, trágyás sárral tapasztották, simították, majd száradás után fehérre meszelték. Az építkezésben a család minden tagja részt vett, de ott voltak a közelebbi szomszédok, frissen szerzett ismerősök is. Visszaemlékezések alapján további hantházak a mai Balotaszálláson még a vitézi földek melletti buckasoron épültek18. Földfalak Amíg a korábban felsorolt technikájú épületeket - míg jobbra nem telik alapon - rövid, átmeneti időre, ideiglenes hajléknak szánták, addig a munkásabb, földből emelt épületek már eleve hosszú távra, állandó otthonként készültek. Jellemző rájuk, hogy mind a helykijelölésben, mind pedig építésmódjukban, tagolásukban jóval körültekintőbben jártak el. A mai Balotaszállás területén három fő változatát sikerült fellelnünk. A rakott fal19 A kötött talajú területeken a sárga vagy szürkés agyagos fold, amely nedvesen jól összetapad, közvetlenül alkalmas fal rakására. Az építkezés előkészítéséhez olyan területet kerestek, ahol megfelelő kötöttségű, falazásra alkalmas fold állt rendelkezésre. Általában minden gazda igyekezett saját területein falazáshoz használható föld kitermelésére megfelelő helyet találni. Az alkalmas földet az építkezés közelébe szállították, és egyben megfelelő mennyiségű vízről is gondoskodtak20. Az épület helyének kijelölése után a területet letisztították, egyenesre nyesték, kitűzték a falak nyomvonalát. A falak helyét korábban csupán jó erősen ledöngölték; a későbbiekben egy-két ásónyomnyi mélységben meg is forgatták, és utána döngölték. Legutóbb már egy-két sor téglával alapoztak alá. Az építéshez a földet szalmatörekkel, pelyvával rétegesen halmozták egymásra; a kupac közepébe kapával mélyedést húztak, ahová vizet öntöttek. Az így előkészített anyagot kapával jó erősen összekeverték, majd mezítláb alaposan összedagasztották, néhol szarvasmarhával is tapostatták. Az anyagot villával, lapáttal a fal vonalába rak98