Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Népi építkezés Balotán
A földművelésből élő gazdaságok, családok épületei és használati, felszerelési eszközei egyaránt eleve hosszabb távra, tartósabb anyagból és tágasabb, nagyobb életteret biztosítóan készültek. A népi hajléképítésről elmondható, hogy a paraszti kultúrában évszázadokon át apáról fiúra öröklődik az a kollektív és egyéni képesség, amelynek köszönhetően letelepedéskor gyorsan felismerik a táj azon adottságait, amelyek az első kezdetleges lakóhely fölállítását segítik. A meghódításra, művelésre kiszemelt terület minden esetben meghatározza az építkezés alapanyagait és lehetséges formáit, arányait. Egy-egy portán, szálláson, tanyán is többféle technikával és anyagból készült épületek láthatóak. Általában a lakóépület az, amely a leghamarabb követi az újdonságszámba menő építésmódokat, anyagokat, megoldásokat, míg a tradicionális módszerekkel készült épületek gyakran funkciójukban hátrébb szorulnak. Az idős szülők lakják még életükben, hogy utánuk nyári konyhává, melléképületté váljanak. Az ezt is megelőző korokból való építmények az állatok, vagy termények elhelyezésére szolgálnak. így érthető, hogy a figyelmes szemlélő a 21. században is fellelheti, tárgyi valójában és nem csupán az emberek emlékezetében az első évezredbéli hajlékok kései képviselőit. A népi építészeti alkotások az építők személyében, az építkezés megszervezésében szintén hordozzák a kollektív tapasztalatot és tudást. Csupán a legritkább esetben, néhány speciális területen vontak be többé-kevésbé képzett szakembereket, helyettük inkább a család, barátok, szomszédok dolgoztak. Az irányítást egyik-másik tapasztaltabb, idősebb családtagra vagy ügyesebb falubélire bízták. A segítséget általában visszasegítéssel, esetleg terménnyel, állattal, munkával viszonozták. A pénz aránylag későn jelent meg az építkezésekkel kapcsolatosan; különösen igaz ez a tanyavilágra. Az építésnél használt anyagok kiválasztása, beszerzése szintén a közeli táj jellegzetességein alapult. Ha valamely szükséges anyag az építő tulajdonában álló területen éppenséggel nem volt fellelhető, az esetben cseretermékért, résziben való kitermelésért vagy móva (kölcsön)munka fejében szerezték be. Ilyen például a nád, sás vagy speciális faanyagok. Nézzük meg, hogy a mai Balotaszállás területén milyen adottságok segítették a szállásverést. E táj hajdan nem bővelkedett fában; a nagy kiterjedésű vizes réteken ringott a nád és a sás. Talajában nem csupán a homok, hanem az agyag, a szikföld is fellelhető. A hódoltság után vidékünket ismételten benépesítő honfoglalók nyilvánvaló módon saját erejükre, valamint a puszták nyújtotta adottságokra voltak utalva. Egyben ugyanez mondható el a puszták felosztásakor megtelepülökre, de a 20. század közepén földhözjuttatottak gyökérverésére is. A ház, a hajlék A putri vagy gunyhó A régészeti koroktól napjainkig számos példát találhatunk a talajba, domboldalba süllyesztett, emberi hajlék előfordulására. Balotaszállás éltesebb korú polgárai érdeklődésemre élénken, már-már szinte nosztalgiával elevenítették fel ezen egyszerű lakhelyek emlékét. Sokan tehették ezt közvetlen tapasztalat alapján, hisz még az elmúlt 94