Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotai emberek - Ficsór Bálint: A Ficsór családról

Gyula IKKA szervezésben befizetett édesapánknak egy Danuvia motorkerékpárt. Eleinte örült is ennek, de amikor használat közben rájött, hogy az ilyen egyhengeres jármű időnként megmakacsolja magát és nem hajlandó beindulni, kezdte kedvét szegni a motorozás. Egyszer estünk is vele egy nagyot, amikor Halasra vitt a vonathoz. A Danuvia használata szép lassan át is ment öcséink fennhatósága alá. Édesapánknak már későn jött a motorizáció, bár a lovakat sem szerette, nem túl jó huszárélményei miatt.

Közben én nagy szerelembe estem Lehóczki Terikével, aki több mint negyven éve a feleségem. 1958-ban, majd 1959-ben nem vettek fel egyetemre - utóbb tudtam meg, hogy a Sándor bácsiék Váci utcai házmestere, akik összetévesztett Gyulával - ellenforradalmár titulust akasztott rám és a továbbtanulásomat ekkor nem a kulákszárma- zás, hanem ellenforradalmár bélyeg hiúsította meg. A nagy szerelemből 1959. december 19-én esküvő lett, én lettem az első házas gyermeke szüleimnek. Feleségem szülei nem nagyon lelkesedtek a 20 éves, szerény kis postasegédtiszti karrierrel és fizetéssel bíró Ritter unokáért, szerették volna, ha elmarad az esküvő, mert úgy gondolták, hogy Tériké tanuljon tovább. Én akkor nagyon hittem abban, hogy „omnia vincit Amor”(a szerelem mindent legyőz), ami inkább úgy helyes, hogy a szerelem elhomályosítja a látást. Ezt nem Tériké küllemére gondolom, hanem inkább a jövőképet illetően. A nagy szegénység ellenére szüléink sok mindenben segítettek minket. Tériké szüleitől egy szobabútort kapott, az én stafirungom egy fél hízott disznó volt. 1960. október 6-án Ildikó lányunk megszületett, további segítséget, gondoskodást kaptunk szüléinktől és testvéreinktől. Sajnos Tériké szülei nem sokáig örülhettek az első unokának, mert édesanyja 1964-ben meghalt, és édesapját is eltemettük 3 év múlva. Édesanyám a fiatalon árván maradt Terikének egy kicsit az édesanyát is próbálta pótolni.

Árpád és Eifert Erzsiké 1961 januárjában házasságot kötöttek. Édesanyánk és Erzsiké édesapja között valaha volt vonzalom és most gyermekeik között köttetett meg a frigy.

A hatvanas évek elején szüléimben felmerült, és mi nagyobbak is mondogattuk, hogy építkezni kellene a faluban. Édesapánk nem lelkesedett ezért. Azt mondta, hogy ő nem akarja a Pagács párttitkár meg társai mikrofonját hallgatni. Árpád eltalálta, hogy Kunfehértón kellene szüléinknek építkezni. Árpád ekkor már üzemegység-vezető ag- ronómus volt az állami gazdaságban. Megszervezte, hogy a gazdaság egyik külterületi részén átmenetileg kapjanak egy kis házat, és apuka is Kunfehértóra került az állami gazdaságba szőlőmunkásnak. Édesanyánk is dolgozni kezdett az állami gazdaságban. Vettek egy telket a faluban, és teljes családi összefogással megindult az építkezés 1964-ben.

Miután önálló családok lettünk, továbbra is szentestén mindig Kunfehértóra mentünk. Az unokák számával és növekedésével mindjobban nőtt a zsivaj, de Szüléink igényelték ezt az együttlétet még sok évig. Miután már mi is nagyszülők lettünk, akkor már hozzánk jöttek gyermekeink és unokáink szentestén és Kunfehértóra más alkalommal mentünk.

Ficsór Bálint 89 éves korában, felesége Ritter Zsófia 84 évesen 1999-ben hunyt el. Halálukig megtartotta őket Istenük szentségében.

292