Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
Fotó: ÁMK ahogy erre az egyik hivatalos állásfoglalás utalt: „Nekünk a kultúránkat a Szovjetunió kultúrájának nyomán, annak tapasztalata alapján kell fejlesztenünk. A Szovjetunió megadta a lehetőséget a filmeken, az irodalmon keresztül, a színjátszó csoportok elküldésével, vendég- szereplésével arra, hogy el tudjuk sajátítani J. Május elsejei felvonulás, 1967 a fejlett szovjet kultúrát, éppen ezért van nagy jelentősége a községi népművelési ügyvezetőknek.”108 Itt nem tudjuk részletezni a helyi közművelődés eredményeit, csupán a hivatalos, szocialista program néhány jellemzőjére akarunk rámutatni. Ebben is határozott súllyal szerepelt az ideológiai átnevelési szándék, erre folyton utaltak a szövegekben. Ütemtervek alapján, ismeretterjesztőnek nevezett - sokszor csupán az ateista propagandát szolgáló - előadásokat szerveztek. Ennek eredményéről és fogadtatásáról, s az ennek hatására is megerősített szórakoztató funkcióról egy 1961. évi szövegből például ezt tudhatjuk meg: javasolták, hogy „szerződtessenek állandó zenészeket, mert a lakosság kezd ehidegülni a Kultúrházban létrehozott rendezvényektől, mert ha bálát hirdetnek, kifogásolják, hogy a zenészek 10 órakor jelennek meg.”109 A művelődési otthon igazgatójának leírása több részletre, de alapvetően a gyér látogatottságra és egyéb jelenségekre is akarva-akaratlanul rávilágít: a TIT-előadások, irodalmi estek, gazdatanfolyamok mellett szót ejtett a színjátszó körről is, ami azonban „a tavasszal nem működött kellőképpen. [...] A nyár folyamán két fiatalt megbíztunk kéthetes színjátszó csoport vezetői tanfolyamának elvégzésére. Azonban a jelöltek az utolsó pillanatban különböző okokra hivatkozva nem vettek részt a tanfolyamon. [...] a Művelődési Otthon régi problémája a tüzelőanyag elhelyezése, nincs tüzelőraktára. A tüzelőanyag egy részét az egyik WC-ben vagyunk kénytelenek elhelyezni. A másik része, a szén pedig az öltöző mögé épített nyitott fészerben van elhelyezve. így a Művelődési Otthon tüzelőanyagának egy része rosszul értelmezett mindenki tüzelője. így az visz belőle, aki akar és amellett nem az Otthon közönsége melegszik.”110 A visszaemlékezés mint történeti forrás Ábrázolásainkban eddig elsősorban hivatalos tanácsi és pártiratokra, statisztikai kiadványokra támaszkodtunk, amelyek a történetek szereplőit az olvasó számára sokszor csupán alattvalóként, valamilyen központi akarat célpontjaként vagy éppen tömegként jelenítik meg. Más, nyilvánvalóan személyes múltkép bontakozik ki, ha balotaszállási időseket szólítunk meg. Néhány beszélgetésre volt lehetőségünk, ezek216
