Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
Fotó: AMK _____________________________________ Fotó: ÁMK 3. Tsz közgyűlés, 1960-as évek radt. „A pénztárban súlyosbító körülményként említhető meg, hogy olyan kifizetések történnek meg, melyekről a termelőszövetkezet elnöke nem is tud. Pl. vásároltak elemlámpa elemet, holott a termelő- szövetkezetnek nincs elemlámpája. Hasonlóan történt kifizetés szár vásárlásárára is.”96 Ismét a járási összképre tekintve, 1960 májusában a pártbizottságon a következőképpen számoltak be a kollektivizálás eddigi hivatalos eredményeiről. Négy úgynevezett „termelőszövetkezeti község” alakult. Összesen 27 volt, amelyek 35670 kh. területtel rendelkeztek, azaz egy tsz-re átlagosan 1321 hold jutott. Az 5250 tsz-tag mellé még besorolták a kisegítő családtagokat (823 fő). Mindezek alapján átlagosan 194-224 fő volt egy-egy tsz taglétszáma. Maga a pártjelentés is megerősíti azt a megfigyelést, hogy a kollektivizálás egyik legfontosabb negatív következménye a munkához való viszony megváltozása lett. A „hangulatot” így jellemezték: „Az újonnan belépett termelőszövetkezeti tagoknál lépten-nyomon kiütközik, hogy még mint egyéni parasztok gondolkoznak, s egy részük még nem is tekinti jelenleg a termelőszövetkezetet végleges állapotnak.” Sokan még a munkát sem kezdték el. „A szegényparasztság hangulata helyenként rosszabb, mert egyéni földművelésük idején kevés földjük megművelése mellett ilyenkor már napszámba jártak, most viszont az új tsz-ben még nincs semmi pénzforrás. Hiba egyes helyeken az, hogy a termelőszövetkezeti tagság fő jövedelmi forrásának a háztáji területet tartja és nem törődik a közös állatállomány kialakításával.” Az önértékelés szerint a 27 tsz-ből 23-ban a „szakmai és politikai” vezetés jó volt. Mindezt természetesen elsősorban úgy tudták elérni, hogy a vezetők szinte valamennyien „kihelyezett káderek” voltak, akik a pártutasítás végrehajtásainak nehézségein túl a lakáshiány miatt még ingázni is kényszerültek. A tsz-ekben mindenütt a munkaegység - és a kevés „prémium” szerinti - jövedelemelosz4. Mélyszántás, 1958 210
