Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
gezzünk az egyszerű kívülálló dolgozó parasztság felé. A dolgozó parasztságunk, vagyis a község lakossága az alábbiak szerint oszlik meg. A felszabadulás előtt a községünk területének túlnyomó részét nagybirtokosok birtokolták, ahol a községi lakosságunk túlnyomó része jelenleg lakik, cselédként alkalmazták. A 18200 kh. hold földből 12790 kh. a nagybirtokosok kezén volt, vagyis 24 nagybirtokos kezén volt. Most pedig kisparaszti gazdálkodás földterületünknek 65%-án gazdálkodik. A többi területen állami gazdaság, szoc. szektorok, TSz és erdőgazdaság. Jelenleg a falusi kulákság 676 kh.-on 32 kulák88 gazdálkodik. Mivel a földterület túlnyomó része kis- és középparasztok kezében van, ezért feladatul kell tűzni a párttagoknak és a félproletároknak a falu szocialista átszervezésének kérdését. Szélesíteni kell a párt kapcsolatát és befolyását a kis- és középparasztság között a helyi párt és a tanács, és egyéb szerveink úgy dolgozzanak, hogy erősödjön a kis- és középparasztokban a bizalom, a párt és a kormány iránt.”89 Az idézetben olvasható balotaszállási egyéni gazdálkodóknak a 75 %-os aránya lényegében megfelel az országos átlagnak, amit a következő évek erőszakos szervezése után megfordítottak, hiszen 1961-ben kb. ekkora volt Magyarországon a szövetkezeti gazdaságok aránya. Az erőszakos kollektivizálás! kísérlet és „eredményei” Magyarországon 1958 és 1961 között hajtották végre az erőszakos tsz-szervezést, így ennek a központi utasításnak megfelelően lehet a kiskunhalasi járási és benne a balotaszállási helyzetképet felvázolni. 1959 márciusában a járási pártbizottság még úgy értékelte a tsz-szevezést, hogy „egy kissé elaludt a párt vb és a tanács is”. A januártól beléptetett 678 tag összesen 2531 holdat kényszerült beadni a „közösbe”, tehát átlagosan közel négy hold jutott egy-egy tagra. Az ekkori új tsz-tagok nagy többsége azonban valójában csak két településről, Rémről és Kisszállásról került ki, ezt a földrajzi megoszlást is gyengének tarthatta a párt.90 1959 júliusában három termelőszövetkezetben és egy állami gazdaságban foglalkoztatták az „állami szektor” mezőgazdasági munkásait, akiket már csak igen nagy megszorítással nevezhetünk parasztoknak, hiszen létformájuk, családi kapcsolatrendszerük alapvetően megváltozott a kényszerű átalakítás miatt. A pártbizottság számára készített információs jelentés a következőképpen számolt be az 1959-es nyári „közhangulatról”: „A lakosságot foglalkoztatja még a termelőszövetkezeti fejlesztés, hogy mi lesz, pl. Zsotér László felvetette, hogy a Füzesen lesz-e fejlesztés, mert amennyiben lesz, úgy a tarlókat nem szántják fel. Hegedűs B. János balotai lakos azt a kijelentést tette, hogy ő csak majd akkor lép a TSZ-be, ha már egy egyéni paraszt sem lesz.” Az utóbbi vélemény azért is fontos, mert a tsz-szervezéssel szembeni egyértelmű elutasításra, a társadalmi ellenállás - bár többnyire rejtett - formáira tesz utalást. Balotaszálláson a hivatalosan elvárt „politikai aktivitás”, az állam, a tanács melletti lojalitás kinyilvánítása nagyon csekély volt, vagy sokszor egyáltalán nem létezett, így például az 1959. évi községi tanácstagi „választásokon” is rendkívül kis létszámban vettek részt, ahogy az egyik pártmunkás írta, volt olyan tanácstagi beszámoló, ahol senki nem jelent meg, „a Tanácstagnak úgy kell lelátogatni a választóit, és csak így tud érintkezni a választókkal. A beszámolókon a legtöbb panasz az adófizetéssel 208
