Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
meg a gazdaság belügyét. [...] Helytelennek tartom, hogy minket állandóan piszkálnak, mintha ellenségek lennénk, pedig községünkben számos ellenséggel még nem számoltunk le. Mért nem foglalkoznak az olyan magatartású emberekkel is, akik az ellenforradalom alatt letépték a zászlókat, leverték a csillagokat és szervezték a kisgazda pártot. De mi lesz azzal a kőművessel, aki úgy építette fel a kultúrház szerkezetét, hogy majdnem összedőlt. A kulákokkal kapcsolatban elmondja, hogy vannak még olyan kulákok, hogy akiknek még mindig megvan a 160 kh. földjük, bérbe adják, tehát kizsákmányolnak. Sőt vannak olyan kulákok is akik vidéken fontos beosztásban vannak. Talárral, a kisgazdapárt szervezőjével elmondja, hogy jelenleg a VB függetlenített elvtársakkal a legjobb barátságban van, ő javítgatja a motorokat, iszogatnak stb. Talán azt a kérdést is meg kell nézni, hogy hány VB-tag híve a TSz mozgalomnak, és azt is, hogy hánynak van földje és ez mellett mennyi tartalékja.” A termelőszövetkezet igen gyenge gazdasági erejére vonatkozó különböző megfogalmazások visszatérők voltak, s többek között erre utalt Combos Lajos: „Úgy gondolom, hogy bennünket nagyon elkényeztetett az állam. Nem becsüljük meg mindazt, amit kaptunk. Mik voltunk az előtt? Hogyan éltünk? - cselédek voltunk! - és most nem háláljuk meg mindazt, amit kaptunk. Véleményem szerint nem kell sokallni a háztáji jószágot, mivel a tagok anyagilag rosszul állnak.”87 Megosztottság, elégedetlenség és inkább a tsz-szel való szakítás vágya motiválta a maradék párttagságot is. Ezt egyesek nyíltan megfogalmazták, erre utalt az egyik megállapítás: „ vezető emberek és kommunisták a párt határozatait nem teszik magukévá”. A párttagok közül Pagács Jánosné - a pártnyelv szerint „önkényesen” - elhagyta a tsz-t, Gyenizse Gábor és Kelemen Ignác pedig bejelentette kilépési szándékát. A párt- alapszervezeten belül is nyilvánvalóvá tették, hogy a paraszti elégedetlenséget milyen tényezők okozták: „De a korábbi évekhez viszonyítva a túlzott TSz fejlesztés [következtében] dologozó parasztságunk körében is megrázkódtatás állt be, mert helytelen irányban vezették a TSz fejlődését. Itt pl. Balotán is az 1952-es tagosítás során erőszakkal, helytelen politikai magyarázattal igyekeztek a TSz-t gazdaságilag és számszerűleg fejleszteni és ennek jelen pillanatban megmutatkozik a hatása. Most a helyes politika és a központi vezetőség határozata értelmében csak a meggyőződés, valamint nevelő és politikai felvilágosító munkán keresztül kell, hogy elősegítsük a TSz fejlesztését.” Az előbbiek szerint alapvetően a szövetkezesítés hogyanja, annak erőszakos jellege okozta a tsz-szel szembeni ellenérzést, valamint nyilván az, hogy az nem nyújtott olyan gazdasági előnyt, amit még sokkal inkább megtalálhattak az egyéni gazdaságokban. Itt is felbukkantak a tsz-ekben tapasztalt szokásos visszaélések, vagy például a nagy deficit a Vörös Csillag nevű tsz-ben, ahol 1957-ben 80000 Ft hiánnyal zárták az évet. Amit mi a miliő erejének, taszító hatásának, a kollektivizálással szembeni álláspontnak nevezünk, az a kortársi érvelésben is előfordul másként fogalmazva. Mindenesetre többek előtt világos lehetett a tsz-szervezés utópikus jellege, ismerve a balotaszállási társadalom adottságait: „Itt meg kell említenem, a községünk lakosságának összetétele hogyan alakult, mert tudatában vannak az elvtársak annak, hogy a község földterülete mintegy 18200 kh. Ebből az egyéni dolgozók kezében mintegy 75%-ék van, még messze tartunk ahhoz, hogy a községünk elérje a mezőgazdaság szocialista átszervezése területén azt az eredményt, amelyet pártunk és kormányunk célul tűzött ki. Ezért kell, hogy mi kommunisták és párttagok nevelő és politikai munkát vé207
