Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Földes Ferenc: Balotaszállás története 1952–1990
külterületi tanyasi iskolák, illetve az új központi iskola vol. A külterületi - tanyasi - iskolákat nem egyesével,72 egyszerre vonták a központba, hanem előbb csak a felső tagozatosokat vette át a központi intézmény, amelyet pedig ez okból kifolyólag (létszám) folyamatosan korszerűsítettek, bővítettek.73 Az elsők között az alsó-göbölyjárási, illetve a felső-balotai iskolát körze- tesítették. Ez természetesen - ismerve a falu hatalmas területét - újabb szervezeti megoldást sürgetett, hiszen volt tanuló, aki 6-8 km-t volt kénytelen gyalogolni, ami nyilvánvalóan megterhelő volt. Ezért kezdetben a téeszek, illetve az állami gazdaság vállalta magára a gyermekek szállítását. Az iskolások létszámából körülbelül ugyanazok figyelhetők meg: csökken a létszám. Ám még ezek ellenére is állandó jelenség a hatvanas évek első felében az állandó szakképzett pedagógushiány. Tehát a képzett munkaerő ebben az ágazatban is kimutatható. Az iskolák tanulói létszámának csökkenése azonban nemcsak az elvándorlást támasztja alá, hanem a külterületi lakosság még mindig igen nagy arányát. Például 1963. év eleji létszámadataiból kiderül, hogy míg a központi iskola tanulói 182 főt tett ki - a már körzetesített két tanyasi iskola felsőseivel együtt addig a füzesi iskola még mindig 100 tanulóval hívta fel magára a figyelmet.74 Még élesebb kontrasztot mutatott az külterületi iskola még mindig 280 fős tanulóközössége. A másik intézkedés, ami vonzóbbá tehette a belterületet az emberek számára, hogy 1963-tól a falu állandó orvost kapott, aminek feltétele volt az orvosi lakás felépítése. Ugyanerre az évre tehető a helyi tanács határozata,75 miszerint az ifjú házasok számára a házhelyeket olcsón adták (2 Ft/négyszögöl). Egyébként az 1950 és 1952 között kialakított házhelyek 400 négyszögölesek. Van egy-két eltérés, ahol ezt 222 négyszög- ölesre mérték. Ezek újraparcellázását is határozatilag elfogadta a tanácsülés.76 Ezzel párhuzamosan erőteljesen felléptek a külterületen engedély nélkül építkezőkkel szemben, sőt ezeket a járásnak jelenteniük is kellett. A dinamikus községfejlesztés másik, szintén 1963-ra datálható állomása a község belterületi rendezési terve, melynek egyik alappillére a vízhálózat kiépítése, illetve a villanyhálózat bővítése volt.77 Mindezek teljesítéséhez elég szerteágazó erőforrást mozgósítottak. Az akkor sok helyütt alkalmazott társadalmi munka, illetve a KOFA (Községfejlesztési Alap) alkotta ennek tekintélyes részét. A KOFA mértékét (462000 Ft-ban határozták meg ugyanennyi kiadás mellett) szintén ekkor határozta meg a község vezetése.78 A társadalmi munka értékét a vízhálózat kiépítésénél 100 ezer Ft-ban fogadták el. Mint később kiderült, ezt nem sikerült teljesíteni, hiszen a tanyasiak nem jöttek „be” a faluba dolgozni, mondván: „Miért dolgozzak, nekem vezetékes vizem attól még nem lesz?!” Bár ez 1963-ban még nem látszott. A tervezett törpevízmű költ3. A falu belterületének egyengetése munkagéppel 159 Fotó: ÁMK, PHB
