Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
Ha valaki azt akarta, hogy rabló méhei legyenek, az róka- vagy farkasgégét szerzett a vadászoktól, s azt ráhúzta egy hengeres fára és megszárította. Amikor a méhek rajzáshoz készülődtek, a kaptár szájába bedugtak egy ilyen farkas- vagy rókagégét gyűrű alakban, hogy a méhek ezen keresztül verjék ki a rajt. Az ilyen raj ezután mindig rabolni járt.136 Szerelmi varázslatokban is felhasználták a méhészet termékeiből azt az ágat, amelyre a méhraj lerakodott, amelyről a méhész a méheket befogta. Lányos anya megfőzte ezt, majd levében megmosdatta eladósorban lévő lányát, és a mosdóvizet elöntötte lánya és a bálba igyekvők előtt, hogy a lányának édes párt és édes életet varázsoljon.13' Az állattartás hiedelmei Az állatok házhoz szoktatásával kapcsolatban Kiskunhalason a következő eljárások voltak ismertek: Ha valaki macskát kapott ajándékba, s azt akarta, hogy nála maradjon, akkor a lába közé vette a küszöböt, s a lábai között a macskát háromszor megforgatta úgy, hogy a fara nézett előre. Utána farkánál fogva, fejjel lefelé bevitték a szobába és tükörbe nézették. Először az arcát, utána a farát fordították a tükör felé.138 A gazda a kutyáit úgy szoktatta a házhoz, hogy a saját szájában megrágott kenyeret odaadta a kutyájának. Mások másként vélekedtek erről, és azt mondták, hogy abból a kenyérből a gazda ne egyen, amiből a kutyáját etette, mert elromlanák a fogai.139 Az 1846 körüli évekből származó halasi Hasznos orvosságok kézirat írója azonban a szájban megrágott kenyér etetését ajánlotta a gazdáknak a tyúkok elszökése ellen: hogy a’ tyúkok a háztól el ne szokjanak, kenyeret kell rágni, úgy hogy nyálas legyen, és azon nyálas rágott kenyeret kell szájából hannyi a’csibéknek vagy tyúkoknak, 4 szer vagy 6 szór s’ el nem mennek a’ háztól, és tojnak a’ házná is.m Ha mérges kutyát akartak nevelni, bicska hegyéről etették. A tavaszi kihajtást megelőzően a pásztorok napfelkelte előtt készítették elő az állást állataik számára. Bojtárjaival együtt kiment a pásztor a kiszemelt helyre, ott a botját szótlanul leszúrta, bojtárjaival háromszor megkerülte, miközben együtt imádkoztak. így kívánták elérni, hogy a jószágok együtt maradjanak, s ne csatangoljanak el más földjére. A ridegpásztorkodás idején a marhák tavaszi kihajtásakor igyekeztek az állatok egészségét előre biztosítani. Az 1850-es években a halasiak citromot tettek a marhák szájába, hogy ne legyenek betegek: Tavaszkor - minek előtte a’ szarvas marhádott ki hajtod, legelőször minden nagyobb marhának fél czitront [citromot] bőröstül, magostól jól torkába be kel adni, hogy aztatt nyelje el, úgy a ’ borjúknak egy fér tál czitron azon mód szerént, s' úgy hajtsá fris új legelőre — hogy a marha dögbe másnak a’ marha döglik - a’ tied épp egésségesen meg marad, el kerüli a’ marha dögött-probatum est.141 Marhadög megelőzésére azt ajánlotta a 19. századi kézirat szerzője, hogy a tavaszi kihajtás előtt minden marhának a torkába egy kalamázba (barna kenőcs, patikaszer) mártott heringet nyomjanak. 60
