Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
lom. A poharat az asztalra tették, néztük, ahányon bele tudtunk látni, föléhajoltunk. Kimutatta a gyűrű a halott sírhalmát. A Fölvidéken volt katona. Utána mondták, hogy megjött a hallomás róla, már el is van temetve. Az idős emberek haláluk előtt hónapokig csöndesen üldögéltek, elbúcsúztak szeretteiktől, néha nagy titkokat is elárultak. A haldoklóhoz nem szóltak, hogy ne nehezítsék meg haláltusáját, de a halál utáni percekben sem. A kuruzsló asszonyok, bűbájosok, nem tudtak addig meghalni, míg a „tudományukat” valakire át nem ruházták. Elég, ha az utódjául kiszemelttel érzékenyen és elbűvölően kezet fog, s jól a szemébe néz.'30 Az utolsó nagy erejű javasasszony, Macska Rozália pl. agyvérzésben halt meg, hirtelen halállal, így ő sem tudta továbbadni ismereteit. A halál beállta előtt a halott arca elváltozik, szemeivel merően néz, nem érdekli már semmi sem. A haldoklók egy része kapkod levegő után, erről tudták, hogy közeleg utolsó órája. A körülötte lévőknek: még a fönnjáróknak is halottszaguk van.'3' A haláltusát általában az ellenségekkel vagy a vétkekkel vívott küzdelemnek tekintették. A halál beállta után a testet kinyújtóztatták, állát felkötötték. Kezébe pénzdarabot tettek, az izraeliták cserépdarabot. Felöltöztették, de a ruhákat nem gombolták be. Az asszonyokat általában esküvői ruhájukba öltöztették. A lélek és a test különbözősége megfogalmazódott a mai idősekben: A halottak lelke fölmegy a mennyországba, a testit pedig a földbe teszik. Már majdnem a lélekvándorlásra utal az a vélemény, mely szerint a lélek valahova csak elkerül, vagy visszaszáll a családokba. Kiss Mária gyűjtötte 1959-ben azt a hiedelemtörténetet, amelyben a halott lelkének mennyországba jutását galamb, pokolba jutását holló jelképezte: Dalló Sándor kocsmáros utolsó betegségében megjósolta, hogy halálakor majd vigyázzanak [figyeljenek] a háztetőre. Ott majd látni fognak olyat, amiből megtudhatják majd, hogy a sorsa merre fordul, merre változik el. A mennyországba jut-e vagy a pokolba. Mikor a koporsóját kitették az udvarra, és a gyászszertartás megkezdődött, hát egy holló, meg egy galamb szállt le a háztetőre, és ott sokáig veszekedtek. A holló lett a győzedelmes. Ezért nagyon siratták a halottat a hozzátartozók.'32 Azt is mondták hogy akinek jó a lelke, az az Istenhő mén, akinek meg nem, az mén az örök tűzre. A lélek távozásával kapcsolatban így vélekedett 1996-ban Török Antalné Szigeti Julianna: A lelket azt nem látjuk, csak gondolatban tudjuk, hogy kiszállt a lélök belülié, elmönt. Olyan véleményt is mondtak, hogy ha valakinek valakije meghal, akkor 90 napig a szelleme vándorol. Az öltöztetés után koporsóba tették a halottat kedves tárgyaival: pipájával, dohányzacskójával, feje alá tették a kalapját. Összekulcsolt kezeibe imakönyvet vagy zsoltárt, katolikusok olvasót helyeztek. A szobában a tükröt kendővel eltakarták, az órát megállították. Az elhunyt fekvő ruháit és szalmazsákját elégették. 1959-ig, a ravatalozó felépültéig szokásban volt a halottsiratás, az elhunyt otthonában történő elsiratása. 57
