Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
A reformátusok naponta háromszor harangoztak, a katolikusok a megrendelt időben. A temetés napján a reformátusok két-három percig tartó hírharangot húzat- tak a reggeli istentisztelet után az összes haranggal. Kiskunhalason a kereszteletlenül elhaltakat szertartás nélkül temették el valamelyik rokonuk sírjának oldalába. A csecsemőket a keresztanyja vitte a hóna alatt kis koporsóban. A halotti toron a 20. század első felében még kihagyták az elhunyt helyét, terítettek neki. A tor után illő volt a koldus- és cigányetetés: a módosabb családok megkínálták a szegényeket a toron el nem fogyott ételekből. A temetés idején különös dolgok is előfordulhattak, ha nem történt minden a halott szándékának megfelelően: Körösi Mihályné ravatalánál égett darab gyertyákat összeszedték egy papírdobozba, és egy födeles kosárba tették, hogy majd a koporsójába teszik és eltemetik, de elfelejtették beletenni. A temetés ideje alatt otthagyták a háznál Szathmári G. Máriát és édesanyját, hogy a házat ki ne rabolják. Mikor a halottal a temető kapujáig elértek, Szathmári Mária bemegy a szobába, ahol a halott volt. A szekrényen a kosárban elkezd csöngeni valami úgy, mintha egy felhúzott vekker óra csörögne. Kibontotta a papírt, a gyertya darabok voltak benne. De csöngött tovább, míg az asztalon is, és kihullottak a kezéből. Ekkor láthatatlanságban elment a csengés a kályhához és az ajtó felé, és ott elmúlott. Temetés után az unokája azonnal kivitte a gyertyákat a temetőbe, és a fejfa mellé elásta őket. A visszajáró lélektöl általában nagyon félt mindenki, igyekeztek a kívánságát teljesíteni. A következő történetben azért járt vissza a borbély lelke, hogy jóvátegye egy kuncsaftjával szemben elkövetett vétkét: Cseléd voltam egy tanítónőnél három évig. Az mesélte, hogy volt egyszer egy borbély, aztán borotvált egy embört, oszt félig borotválta meg, oszt akkó ott hagyta, nem csinálta tovább. Egyszer aztán a borbély meghalt, a család meg otthon maradt. Mindég éjfélkor beverte valaki az ajtót, oszt akkó csörömpölt, zörgött ott össze-vissza. Már annyira féltek, hogy azt mondták, hogy eladják a házat. Egyszer egy katona mönt hozzájuk, oszt elmesélték a katonának, hogy mi történt. Azt mondta a katona, hogy vigyenek neki három liter bort, ü biztosan nem fél tőle. Hát, iszogatott a katona, egysző elkezdőit ám az ajtó csörömpölni, mindig nagyobb zuhogás, zörgés volt, oszt mondja aztán, megszólította, oszt mondta neki:- Mindön lélök az Urat dicséri! Oszt megszólalt az a borbély is, aki visszajött, hogy ő is dicsérné, ha lőhetne. Azt kérdözte tűlle a katona:- Mondd meg akkó, hogy mi a kívánságod? Azt mondta a borbély, hogy:- Az, hogy mögborotváljalak. Azt mondta neki a katona, hogy:- Megborotválhatsz, de ha elvágod a nyakamat, kitekeröm a nyakadat! Azt mondta, hogy nem, nem bánt senkit se, engedje mög, hogy mögborotválja. Mögengedte, akkó elmönt, többet sose jött vissza. Evvót neki a kívánsága, mert mondta, hogy csúfot csinált valakiből, félig borotválta csak mög, azt ezé köllött neki csúnya göröncsös útat járni. A következő történetben is a nemrég elhunyt férj jelent meg a feleségének. Gyertyát gyújtottak, és a szentek segítségét kérték, hogy el tudjon az élők köréből távozni a szellemnek nevezett halott lélek. Vagy, ha valakinek valakije meghal, 58
