Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
lóversenyre járt, nyitott hátgerincűt szült, lópatkók voltak a gyereknek a lábán. A keze is lópata volt, a lába is lópata volt. És a segge lukánál sörény vót. Ez meg két évre rá történt a halasi Kórházban. Ez nem mende-monda, nem babona, mert ez igaz. Egyesek szerint nemcsak a megcsodálás, de bizonyos cselekvések is hasonlóságot okozhattak. Ha pl. az állapotos nő nagy bajúszú kukoricát szedett, a lányának is nagy haja lett.110 Anyajegyet addig lehetett kapni, míg meg nem mozdult a gyerek. Ami az édesanyához hozzáért, meglátszott később a gyermeken is: Az én testvéremnek az édesanyja hátához fecske szállt, és a fecske rajta vót a hátán. Nekem a Feri fiamnak meg, fehér blúz vót rajtam, egy fekete eper ráesett a hátamra, és ott van a hátán az eper. Ez olyan természet jel. Ez van, míg meg nem mozdul a baba. Nem volt szabad a terhességet letagadni, mert akkor hazug lesz a kisgyerek. Azt ajánlották a terhes asszonyoknak, hogy csak szép nőket és szép férfiakat nézzenek meg jobban. Azt tapasztalták, hogyha a feleség sokszor néz az urára és sokáig, akkor a gyermekei a férjére fognak hasonlítani. A terheseknek nem volt szabad pl. kutyát sem megrúgniuk, mert a gyermekük fájós lábú lesz, farkas sebe lesz. Ezt a javasasszonyok tudták csak meggyógyítani.111 A terhességgel Kiskunhalason is együtt járt a kívánósság. Amit a terhes asszony megkívánt, abból adni kellett neki, mert különben rosszul lett, még meg is halhatott talán, ha nem juthatott hozzá: Akkor történt a picivel is valami. Ameddig a magzat nem mozdult meg az anyában, addig nem tartottták bűnnek a terhességmegszakítást: Addig el lehet csinálni, mert még nincs benne lélek. Aztán már bűn. Aki a gyerekét elcsinálta, az nem tud addig meghalni, míg a gyerekét meg nem ette. Egy fiatal menyecske meg akarta őrizni a szépségét, ezért 5 gyereket eltett az útból. Mikor nagy beteg lett (egy javasasszony előre megmondta) szörnyű fájdalmak kínozták, és amint a halála közeledett, a fal felé fordulva nagy kínok között kapkodott a levegőben, s rakott valamit sokáig a szájába. A jelenlevő asszonyok szerint az öt elcsinált gyerekét emésztette meg."2 A terhességmegszakítás technikailag méhkulccsal vagy mályvagyökérrel történt. Ehhez az orvosoknak való művelethez a bábák, de inkább a kuruzslóassszonyok értettek: Van egy méhkulcs, azzal kinyitották a méhszáját, oszt megindult a vére. Aztán bekerült a kórházba, kapott egy kaparást, ha nagy volt a gyerök. A méhkulcsnak volt egy fogantyúja is. Valamikor fehérmályvagyökeret is dugtak föl. A fehérmályva-gyö- keret kiásták, megpucolták, cérnát húztak bele, bedugták a méhszájába, oszt akkor ott hagyták. Agyesz-búgyesz, oszt akkor ő saját magába mögindult a vérzés, elmönt a gyerök. Azé tőitek rá cérnát, hogy avval tudják kihúzni, mert az olyan ujjnyi volt. A visszaemlékezések szerint az asszonyok általában ágyban fekve szültek. Fekve szültem mindig. Régen is volt olyan, amelyik guggolva, ha őneki úgy könnyebb volt, azt már érözte az a fiatalasszony. A szülési fájdalmak enyhítésére a bábaasszony megnyomkodta a vajúdó asszony hasát. A régi kenő- és bábaasszonyok nemcsak a szüléskor, hanem már jóval koráb51
