Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
ban is gyakran segítettek massszírozásukkal a terhes asszonyok fájdalmán. Molnár István a tudós orvos talán túlzó rosszallásával írta róluk, hogy: Méhbajokban, legkivált terhességnél szerepelnek a kenő asszonyok. Ezen eljárásnak is számosak áldozatai, amennyiben az erőszakos nyomások és dörzsölések által igen gyakran elvetélések avagy kora szülések jőnek elő."1 Az újszülöttnek olyan nevet kellett adniuk a szülőknek, amelynek a névnapja szülés után esik, azért, hogy a gyermek az eszét előre hordozza."1 Úgy tartották, hogy aki Üszögös Szent Péter napján (február 22-én) születik, annak nem lesz bajusza. A bábaasszony csomót kötött a gyermek köldökzsinórjára, és hét éves korában a gyermeknek ki kellett oldoznia. Ha sikerült, azt mondták, hogy jó mesterember lesz belőle. Az emlékezet gyakran már csak a töredékét őrzi ennek a régi gyakorlatnak: Mikor megszületett, elvágtak belőle egy ilyen darabot [a köldökzsinórból kb. 10 cm-t] és azon kötöttek egy csomót, és eltették. Varrókosárba vót a miénk. Nekünk oszt ideadták, nem tudom, hogy hány éves koromban, csak ideadták, hogy mostmár oldozzad ki. Dehát csak foggal, vagy foggal nem szabad? Nem tudom, csak nem bírtam kioldozni, annyira meg volt száradva. Amikor a templomi avatásról hazament az anya, azon a napon már nem volt szabad sehová mennie, nehogy a gyermeke csavargó legyen."5 A halasiak a hetedik gyermeket szerencsésnek és kivételes erővel rendelkezőnek tartották: Annak a kezibű nem tösznek el semmit. Úgy gondolták hogy annak az átka fog vagy annak a keze hasznos: azt mondta az anyám, hogy ha fáj valakinek valamelyik porcikája, akkó nyomkodjam mög, [...] és mögnyomkodom, jobban lösz. A burokban született gyermeket is szerencsésnek tartották: Aki bürökbe [burokba] születik, azt nem szabad eldobni, hanem meg kell takarítani, és mikor a gyerököt körösztölik, akkor azt is oda köll tönni, azt a bürköt szépen összehajtani, és idetönni szépen a mellére, és mikor a pap szentöli, akkor azt is megszentöli, tudatlanba szentöli a pap. De mikor a fiatal berukkol katonának, akkor csak tőgye ide a zsebbe, akkó a golyó se fogja. Kiskunhalason is szokás volt a szülő asszonynak való ételhordás, de a komatálat hozó asszonyoknak el kellett mosniuk az ételhordó edényeket, mielőtt hazamentek volna, nehogy az újszülött szeplős legyen. Nem volt szabad a kisgyermek fürdővizét naplemente után kiönteni, nehogy az álmát elvigyék. Az újszülött kisbabát tiszta ruhába kellett öltöztetni, hogy feljebbvaló ember legyen belőle, mert ha rongyos ruhába takargatják, akkor alábbvaló ember lenne belőle. A csecsemőket a szemveréstől kellett legjobban félteni, a szúrós szeműektől. A fáradt szeműek is okozhattak betegséget, különösen akkor, ha lefelé néztek: Akinek fáradt a szöme, oszt ránéz, oszt ha lefelé néz a földre, még halálos is lehet, azt mondják. Hogyha tudja azt, hogy őneki a szeme ártalmas, akkor ő, ha megnéz valakit, akkor fölfelé nézzen! Pl. ez egy gyerek. Megnézem ezt a gyereket, akkor nem lejjebb nézek, hanem följebb. Ha lejjebb, még lejjebb néz, akkor harmadnapra 52
