Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)

Az emberi világ hiedelmei

jártam vele? Gyalog mentem Harkára, aztán láttam, hogy a Rozika néni is elindult a tanyábul, egy olyan fehér asztalterítőbe volt kötve neki valami, azt így a nyaká­ba körösztiilkötve, mint egy batyu. Kiabáltam neki, de hátra se nézett. Akárhogy szaladtam, akárhogy siettem, nem értem utol. Ez igaz. Hanem mikor kiértem az állomásra, ott azt mondja:- Nem is láttalak, kislányom!- Pedig kiabáltam magának.- Ha hallottalak volna, megvártalak volna!- Dehogy várt volna. Nem is akart. Nem ment az gyorsabban, hanem megaka­dályozott valamivel. Biztos megrontott, hogy ne érjem utol. - Mesélte Patyi Pálné 2003 májusában zsanai otthonában. Macska Rozáék tanyája udvarán 9-10 lovaskocsi is sorakozott naponta. Jöttek betegek Kecskemétről, Kiskőrösről, Tázlárról, Bócsáról, de távolabbi helyekről is. Az épület fehérre volt meszelve, és egy nagy fekete kereszt volt ráfestve. Néha bentlakásos betegei is voltak, súlyosabb esetekben egy hónapig is kezelt egy-egy beteget. Volt olyan eset, hogy meddő nőket gyógyított meg, akik később gyermeket is szültek, és olyan betegséget is tudott orvosolni, amelyet rossz szel­lemek okoztak: Mesélte,[...] hogy van ott egy fiatal házaspár, kocsi, ló, minden. Nagyon nagy bajban vannak ezek, és csak úgy tudok segíteni, ha itt laknak. [...] Olyan bajban volt a férfi, hogy éjfélkor mindig két nő odamönt, oszt állandóan tán­coltatták, vót, hogy már kimerült utóbb, mire elmöntek. De mindön este, nem bírt mögmaradni. Elmönt a Rozika nénihöz, oszt mesélte neki, hogy milyen bajban van. Elmondta, hogy semmi házaséletet nem bírt a feleségével folytatni. Azt mondta Rozi néninek, hogy szégyön, nem szégyön, ő elmondja. Azt mondta Rozi néni, hogy hát fiam, én nem tudok rajtad segíteni, csak úgy, hogy idegyüssz hozzám lakni. Hát, azt akkó kénytelenök vótak ott maradni, Vót ott egy kis szoba, egy ágy fért bele, meg egy asztal. Ez vót az összes bútor bent. Oszt ott laktak. Aztán a Rozi néni elintézte. Ott voltak egy hónapig, aztán röndbe vótak, nem vót semmi baj a családban. Mindene rendbejött. Rozi néni azt mondta, hogy ez rontás volt. Azt mondta, hogy ő a rontást föl tudja bontani, mög is tudja gyógyítani. Rossz szellemek okozták. Azt mondták, hogy vannak rossz szellemek, én hála Istennek nem találkoztam eggyel sem. Macska Rozáliának gyermekei nem voltak, keresztgyermekei viszont annál töb­ben. Keresztlányán és keresztfián kívül 32 bérmakeresztlánya volt. Ok segítettek neki a gyógyszereknek való anyagok összegyűjtésében, is. Kutyatejet, ezerjófüvet, akácfalevelet, paprikagyökeret, fecskefészket, márciusi piócát, gyíkot, teknősbéka páncélját, stb. gyüjttetett velük. Keresztfia emlékei szerint nagyon jól ismerte a növényeket: a kukoricagóréja tele volt fehér tüll zacskókkal, ezekben felfüggesztve, felcédulázva gyógyfüvek száradtak. Virágszenteléskor a templomokba gyógyfüveket, kakukkfüvet is vittek a hívek. Macska Rozália összeszedte őket, és ezekkel is gyógyított: Mikor a templomban szórták szét a kakukkfüveket, gyógyfüveket, volt nála egy kis kosár, azt mind abba 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom