Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
beleszödte. Tavasszal, akik möntek a templomba, vittek gyógyfüveket, azt lerakták kis rakásokba. O mind összeszödte. Nem szólt senki se. Talán virágvasárnap. Halasra vitette magát misére. Szerdánként, a piaci napokon keresztfiával vagy a szomszédjával bevitette magát Kiskunhalasra, és a Schönfeld udvarban fogadta a betegeit. O nem mindig itthon fogadott. Volt Halason a Schönfeld udvarban egy rendelője. Ott gyógyított. Az én uramnak mindig mondta a Rozika néni, hogy nem-e bevinné Halasra, hogy ne vonattal kéne neki menni, azt én is bemöntem. Hát éppen mit láttam? Láttam, hogy két lány és egy fiatalasszony meg egy fiatalember nagyon sírt, nem bírt menni. Lakodalomban voltak, ott betegedtek meg. A koszorúslányok is meg a fiatal- asszony is. Nem bírtak menni. Egy pokrócon vitték be egy szobába ükét. Hát, hogy mit mondott neki, hát én nem hallottam. Lefeküdtek ott kinn az udvaron a pokrócra, a fiatalasszonyt is bevitték, annnak is mondott valamit, a férjit külön behítta, aztán azt mondta, hogy két hét után menjenek vissza. Vissza is mentünk mi is két hét múlva a Rozi nénivel, gyüttek is a fiatalok, de saját lábukon gyűltek már, semmi bajuk nem volt. Azt mondta, hogy rájuk imádkozott. Jóban volt a patikusokkal is, patikaszerekkel is gyógyított, ha azokra volt szükség. Fizetséget nem kért, ki mit adott, elfogadta. A gyógyítás mellett házasságszerzéssel, fiatalok összeboronálásával is foglalkozott. Jósolt is: a nádtetőből kihúzott egy nádszálat, és abból jósolt. Szerette a mulatságokat. Keresztlányaival a Fodor kocsmába (régi betyár kocsma) jártak ki mulatni szombatonként. A belépőt Macska Róza fizette. Külön asztalhoz ültek, énekeltek, táncoltak. Macska Roza mint háziasszony is ügyes volt: Szépen rendbe tartotta a lakását. O maga főzött, finomakat, kenyeret sütött, takarított. Ha véletlenül valahonnan lepörgött a falról a mész, akkor rögtön betapasztotta. Gazdálkodtak is. Silány, homokos földjük volt, rozsot termeltek rajta és kukoricát, de volt veteményeskert is a tanya mellett. Flalálával kapcsolatban azt mesélték, hogy hirtelen lett rosszul, agyvérzést kapott, így nem tudta átadni unokahugának a tudományát. Pesten is éppen gyógyított egy beteget, s mikor hazaérkezett, a kertjében nagyon ki voltak száradva a virágok, s nekiállt locsolni. Ekkor lett hirtelen rosszul. A férje azonnal mentőért ment, s bevitték a halasi kórházba. Az ápolónők azt mondták, hogy mikor ott feküdt, fekete pillék repkedtek körülötte, de nem bírták megfogni őket, akármit csináltak. Nem tudott beszélni, elállt a szava, nem tudta ráhagyni senkire se a tudományát. Mikor meghalt, azt mondta a férje, Kálmán bácsi, hogy két galamb állandóan a tetőn volt, nem bírta őket elhajtani. Két fehér galamb. De a Rozika néni megmondta, hogy figyeljem mög, majd ha ű meghal, a Kálmán bácsi sem fog sokáig élni. És utána néhány hétre meg is halt, öngyilkos lett, nem bírta tovább. Macska Rozália kontromációf3 címmel megőrizte családjuk azokat a kéziratos recepteket, amelyeket gyógyításkor valószínűleg a betegeknek is odaadtak, hogy el 40
