Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
A természetre vonatkozó hiedelmek
- Most is azok zörögnek itt a házban. Mind kirágják a zsákjaimat! Nem győzök foltozgatni. Jézus meg így felelt rá:- Fogd a saruidat, és dobd oda, ahol zörög az egér! Az asszony szótfogadott, de ahogy a saruját odahajította az egérhez, kiugrott belőle egy macska, s mindjárt hozta is az egeret a szájába, az asszony nagy csodálkozására.- Ezt a macskát ne csapd ki, legyen a házban! Simogasd meg, s hű marad hozzád és a házhoz, s a simogatásra majd dörgölődzéssel felel. Mikor az éjjel rájuk szakadt, a gazda átengedte az ágyát Jézusnak, az asszonyéba meg Pétert fektették. Az ember félt a zsivány októl, s nem is bírt aludni. Egyszer csak zörgést hall kívülről. Kilábujjhegyezett [lábujjhegyen kiment] a szobából, de Jézus ezt észrevette, és utána lépett, s kérdezte tőle:- Mit csinálsz, ember?- Neszt hallottam, nyilván itt vannak megint a zsiványok!- Dobd oda a sarudat! — mondta neki Jézus. Az ember szót fogadott, s a saruból egy kutya ugrott ki, mely elkezdett csaholni. Fogta erősen a zsiványokat, azok meg jajgatni, kiabálni kezdtek.- Hívd magadhoz azt a kutyát! Ezzel megajándékozlak! Ez lesz a te kedves jószágod! - mondotta Jézus. Ma is, ha hazaérünk, a kutya ugrik a nyakunkba, utána a lábunkat nyalja. Éjjel-nappal hűségesen őrzi a vagyonúnkat, jószágainkat. — mesélte Nagy Czirok Lászlónak Molnár Ferenc 1955. július 14-én.63 Tiszteletben tartották Halason a fecskéket, szigorú szabály tiltotta megölésüket. Ha valaki fecskét ölt, azt tartották, hogy meghal valaki a családjában, vagy soha nem lesz többé szerencséje. Amikor tavasszal meglátták az első fecskét, mosdást imitáltak, és az arcukat dörzsölve mondták: Fecskét látok, Szeplőt mosok, Mind az ülepemre ragadjon! A fecskefészket gyógyszerként is használták. Megfőzték és a fájós torkukat borogatták vele. A halasiak szerint a márciusban született állatokon látható valamilyen testi jel. Amikor tavasszal meglátták az első gólyát, szaladtak, hogy egész évben frissek legyenek. Még ma is számos 60 éven felüli férfi és nő emlékezik a Szent György nap (április 24.) előtt fogott kígyó farkának szerencsevarázslásban betöltött szerepére. A század elején ezüstpénzzel vágták le a farkát, és azt a pénztárcájukban tartották, hogy mindig sok legyen a pénzük. A Szent György nap előtt fogott gyík farkát sokan elásták az állatok itatóvályúja alá, vagy a ház kapuja alá, hogy egészségesek és szerencsések legyenek. Torokgyík megelőzésére is hasznos volt a Szent György nap 30
