Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Horváth Lajos: Kiskunhalas mezőváros adminisztrációja nyomában (1630-1693)
Kiskunhalas mezőváros adminisztrációja nyomában (1630-1693) 129 A halasiak katolikus pap iránt kérelme nem teljesült. Ezt valószínűsíti az a tény, hogy 1632- ben Halason már Széki Mátyás a kálvinista lelkész. Nyilván ekkorra a templomot is elfoglalták a reformátusok.11 Elfogadott történeti tény, hogy 1634-ben Halas városa pecsétnyomót készíttetett, ami az önkormányzat működésének biztos jele.12 A halasi főbíró 1636-ban Tegzes János volt.13 És a város 1639-től kezdve folyamatosan befizette a vármegyére a dikális (állami) adót.14 Ezekből az adatokból egy néhány éves folyamat rajzolódik ki, melynek során megszervezték Halas várost. Az 1630-ban megtelepült népesség, melyhez továbbra is érkeztek családok, katolikus és református felekezeten volt. A kezdet kezdetén felvetődött a középkori eredetű templom használatának és a paptartásnak a kérdése, mely 1632-re már bizonyosan megoldódott a reformátusok javára. Véleményünk szerint a helyi bírót és a tanácsot már 1630-ban megválasztották, hiszen a város csak ezen keresztül intézhette ügyeit, tarthatta kapcsolatait magyarral, törökkel, földesúrral, megyével, más településekkel stb. Mivel a bírót ebben a korszakban még évente választották, Tegzes János 1636-ban nem lehetett az első megválasztott bíró, előtte másokat is fel kell tételeznünk. Különösen erre mutat a város pecsétjének 1634-ben való megvésettetése, hiszen azt tiszte szerint a bíró kezelte. Mindezek alapján azt állítjuk, hogy a visszatelepült társadalom Halason 1630-1634 között szervezte meg közigazgatását, egyházi igazgatását, egy szóval önmagát. A kor viszonyai között, de általában is, ezt kiemelkedőnek, nagyszerűnek tarjuk. Manapság is jelentős erőfeszítésbe telne egy 1500-2000 lakosú telepes község létrehozása. 3. A halasi Vörös telepes család sorsa A Vörös család maga is a Halasra költöző első telepesek között volt. Eredetére nézve egy 1672-ben végzett vizsgálat jegyzőkönyve világít rá. A tanúknak egyetlen kérdésre kellett válaszolniuk: „Tudja-e a tanú avagy hallotta, hogy mikor ezt a Bátya nevű puszta teleket megszállották avagy megülték, ki neve alatt szállották meg, s adójukat kinek adták, avagy ki biztatásából maradtanak meg rajta, Vörös Sebestyénéből, vagy Jánossy Fábiánéból, avagy más emberéből.” Három bátyai és egy pataji lakos vallomásából kiderül, hogy Vörös Sebestyén szállította meg Bátyát Foktőről, Halasról is, és Bátyát „szabad nemes emberként birtokolta.” Egy időben maga is Bátyán élt és ebben a korszakban nem szedett adót helyben, csak aratták a búzáját, kapáltak, kerteket ültettek stb. a jobbágyai Bátyán. Említik, hogy Vörös Sebestyén egy Béky Ferenc nevű emberrel pereskedett Bátya tulajdonjogáért.15 A szegedi szandzsák 1560. évi összeírásában megtaláljuk Bátya falu családfőinek neveit. Ezek sorában szerepel Verös Bertalan, Verös Gergely és Verös Gál.16 Amiből arra következtethetünk, hogy a Vörös nemes família tagjai a török hódítás után is helyben maradtak a birtokukon és vállalták a török alattvalók sorsát. A tanúk által említett per Béky Ferenccel 1643-ban zajlott, mert nevezett és örökösei 1643. febr. 26-án PPS vm. sedriáján eltiltották Vörös Sebestyént a Bátya possessióban bírt részbirtokuk és Szakmár predium jogtalan használatától.17 Vörös Sebestyénnek tehát nem teljes egészében volt birtokában Bátya, hanem csak nagyobbrészt. A Békyek egyébként 1618-ban nádori adományként kapták Bátyán a részbirtokukat.18 Vörös Sebestyén megyei esküdt 1640. okt. 8-án tanukat hallgatott Szentistván, másként Bátháza birtokon, melynek földesura Báth György és örökösei voltak. Az ő apja maga is vallomást tett, melyben az anyjától hallottakra hivatkozott és azt állította, hogy az anyja olyan koros asszony volt, hogy még személyesen ismerte Lajos királyt Budában.19 Ismereteink szerint idősebb és ifjabb Vörös Sebestyénnek ez a legelső előfordulása PPS vm. irataiban.
