Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Gallina Zsolt-Molnár István: Középkori templom és sírmező Kunfehértó-Templomhegyen
96 Gallina Zsolt - Molnár István a koporsó maradványa. Mellékletek: 1. A koponyától 13 cm-re koporsószeg volt, amely a koporsó oldalfalát szorította alul a végdeszkához . 2. A koponyától balra 11 cm-re koporsószeg feküdt, amely a koporsó oldalfalát szorította alul a végdeszkához. 3. A bal könyöktől 8 cm-re vasszeg volt heggyel a váz felé (TJM Rég.Gy.:79.15.11.). 4. A jobb könyöktől 9 cm-re koporsó zárlemezei voltak (79.15.10.)(4.kép). Szórvány koporsószegek (TJM Rég. Gy.: 79.15.8., 14.;4. kép 7-8.). A sírok elemzése A sírok tájolása DNy-ÉK felé tér el a Ny-K-i iránytól, leginkább DNy-ÉK-i, 58-26 és 50-18 között volt. A 8. sír (58-26) helyzete látszólag közelít a D-E-i tájoláshoz. Mivel azonban egy bolygatott sírról van szó, ahol a sírgödör alakja csak részben volt kivehető, a tájolás a váz maradványai alapján történt, így csak feltételesen lehet figyelembe venni. A sírok irányához igazodott a templom is, ugyanis a feltárt alapozóárok alapján az épület tájolása is DNy felé tért el a Ny-K-i iránytól. A feltárt sírokban nem volt egyértelmű jele halotti lepel használatának. Koporsó nyomára több sírnál bukkantunk. Koporsódeszka maradványa az 5., 29. és 44. sírban volt. Ezekben koporsószeg nem került elő. Feltételezhetjük, hogy nem csak ezek a sírok, de a temető sírjainak jelentős része is ácsolt, szögelés nélkül összeillesztett koporsóval eltemetett halottak maradványait őrizték. A 43., 49. és 56. sírból koporsószegek kerültek elő. Kevés szög volt ezekben a sírokban, ezt az 56. és 49. simái a sír bolygatása is okozhatta. Az előkerült koporsószegek T alakúak, száruk négyzetes átmetszetü. Az 56. sír koporsózár vasalásai külön figyelmet érdemelnek, használatukat a késő középkorra tehetjük (4. kép). Antropológiai vizsgálatot nem végeztek a csontokon, több esetben a vázak csak hiányosan kerültek a múzeumba Az ásatási dokumentáció alapján tudjuk, hogy az 56 sírból 15-öt férfiként, 11-et nőiként, 6-ot gyermekként határoztak meg, részben a fotódokumentáció alapján megállapíthatjuk, hogy további 13 sír felnőtt (esetleg juvenilis) sírjaként határozható meg. A nagy gyermekhalandóság ellenére a gyermeksírok viszonylag kis száma általánosan megfigyelhető jelenség a korszak temetőiben. Ezt rosszabb megmaradásukkal, sekélyebb mélységbe való eltemetésükkel magyarázható. Az elhunytak nyújtott testtartásban, háton feküdtek. Mindössze egy simái, a 30. gyermeksírnál volt megfigyelhető, hogy a bal lábszárat a jobb lábszárra helyezték. A kéztartásokat vizsgálva, a sírok nagyfokú bolygatása sok nehézséget okozott. Összesen 19 sírról volt megállapítható a kéztartás, ezekből mindkét kar nyújtva volt, a medence mellett, 8 esetben (5., 20., 30., 40., 41., 42., 43a., 44. sír). Három gyermeksímál biztosan megállapítható a kartartás; mindegyik esetben nyújtva voltak a karok. A nyársapáti temetőben volt megfigyelhető, hogy a sírok nagyobb részénél a karok behajtva a medencén, mellen vagy a hason feküdtek, míg a gyermeksíroknál a kinyújtott karral eltemetés volt a jellemzőbb (BENKŐ 1980. 337.). Ha a gyermeksírok kis száma miatt biztos megállapításokat nem is tehetünk, de valószínűsíthetjük, hogy hasonló jelenség fedezhető fel az általunk vizsgált temetőben is. Három esetben az egyik kar nyújtva volt, a másik behajtva feküdt a testen. (A bal kar a medencére volt hajtva, a jobb kar nyújtva volt a 9. és 26. sírnál, a 20. sírnál a bal kar a combon feküdt). Mindhárom sírról megállapítható, hogy az 1. kutatóárokban, tehát a temető K-i részén helyezkedett el. A temető újabb periódusához tartoztak, vágtak sírokat, de azokat nem bolygatta későbbi temetkezés. Figyelemre méltó, hogy a 9. és 20. sír egymás mellett feltehetően egy sírsorban volt. Hét esetben mindkét kar a testre volt hajtva. Mindkét kar a medencére volt téve a 28., 34., 46. sírokban. A 28. és 34. egymás mellett, talán egy sírsorban helyezkedtek el az 1. kutatóárok É- i részén, tehát feltehetően a temető ÉK-i részén. A temető újabb sírjaihoz tartozhattak, bolygattak korábbi sírokat, de a 28. sír maga is bolygatott.
