Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)

Művészet - Sümegi György: Damkó József: Búsuló kuruc, 1904

428

Sümegi György

Borítja fátvolát

I A HONÍ HATÁRRA VÉGE A VIHARNAK A L EVERT MAGYARNAK

Níncs harcza csak Álma.

: SŰRŰ SÖTÉT ÉJBE

Szállt le dicsősége. Szép napja vílága Ha NÉHA FÖLÉBRE©Szomorúan nézhet , , I Sóhajthat utána, j -I I # Endrödi Sáftdor„KurUmfötáh:®

F»—— wf^P

aIirákóczy ferenA

FEJEDELEM HADSEREGÉBŐL DEÁK FERENCI PARANCSNOK.

SÁGA AL AT T A Z T 7 Q 3 - ÉVI OKTHÓ 3^ ETÉBEN HARCZOLT 3000 KURUCZ VITÉZ KÖZÜL ISTENÉRT, HAZÁÉRT. SZABAD SÁGÉRT HŐSI HALÁLT HALT 23*» KURUCZ EMLÉKEZETÉRE* KISKUNHALAS VÁROS KEGYE LETES

190 if.

' ;

2-3. A szobor talapzatának feliratai

polgármesterétől a kuruc szobor elkészítésére Damkó. Persze ma már jól tudjuk, hogy a kisplasztikákból „az igazi nemzeti karakter, érzésvilág megragadása ugyan hiányzik, de a regisztráló tárgyszerűség amely a néprajzi gyűjtőmunka eredménye, a tökéletes táji jelleg, a népviselet ábrázolása szinte plasztikai illusztrációj a a kor néprajzi leírásainak”.17

A halasi emlék tervezési periódusában fölmerült (ahogy az aradi vagy közelebbi példaként: Kecskemét város pusztaszeri hét vezér emlékművénél) a dilemma: „Egyszerű oszlop legyen-e, vagy inkább szobor”. Az utóbbi mellett döntöttek. Damkó, Hikisch Rezső építőművésszel együtt mutatta be Halason a szobor-vázlatot, szobor-makettet: „egy búsuló, kardjára támaszkodó kurucz vitézt”. A szoborbizottság a megtekintett tervet elfogadta, és 3000 koronáért megrendelte „talapzattal együtt kb. 6 m 20 cm nagyságban válogatott sóskúti homokkőből kifaragva”. A bizottság elrendelte még, hogy a „művészek kötelesek a vázlatot 1 m nagyságban elkészíteni és az Országos Magyar Képzőművészeti Tanácsnak megbírálás végett bemutatni”18 (1904. márc. 20.). A Képzőművészeti Tanács szobrász szakosztálya 1904. ápr. 19-i ülésén (jelen voltak: Forster Gyula, Stróbl Alajos, Ligeti Miklós, Teles Ede, Tóth István, Alexander Bemát dr. és Huszka dr. miniszteri fogalmazó) megtekintette a mintát, „felfogásban és kifejezésben egyaránt sikerültnek találta. Különös dicsérettel emelte ki a kurucznak stílusbeli pompás magyarságát és az egész megoldásnak magyaros jellegét”. Érzékeljük, hogy az alkotó kisplasztikáiban revelálódó vonásokat, jellegzetességeket fedezte föl a művész-zsűri a köztérre szánt kuruc- figurában is. A „stílusbeli pompás magyarság”, a „megoldás magyaros jellege” a figura öltözetében, befelé forduló, őszintén tépelődő, az elesett hősök emléke előtt tisztelettel fejet hajtó, az ő vesztükön búsuló kuruc vitézt jelenít meg. A szobor érzelemteliségének (már-már érzelgősségének), érzelemgazdagságának legalább olyan széles skáláját szemlélhetjük benne, mint ahogy ez Izsó Miklós Búsuló juhászában korábban megjelent hazai szobrászatunk érzelem-tartományában. S valóban, ahogyan a szobor fölirat is hirdeti: az „Istenért, hazáért, szabadságért” hősi halált halt 234 kurucz emlékére létesített emlék-szobor méltó mementója, érzelemteli felkiáltójele az elesetteknek.